-                 Talán ha egy kicsit halkabban jöttél volna, meg tudtál volna ijeszteni. De hát ilyen a gagyik szerencséje, mondhatnám, hogy balszerencséje. – ittam egy kicsit az üvegemből még mindig a tájat fürkészve.

-                 Szia! – suhant mellém vigyorogva a legrosszabb rémálmom, Kovács Dénes személyében.

-                 Egyik éjszaka volt egy álmom. Te is benne voltál. – kortyoltam bele újra az üvegembe próbálva elrejteni a vigyorgásomat.

-                 Igen? És miről szólt? – érdeklődött és a hangján hallottam, hogy nagyban vigyorog. Ránéztem.

-                 Különböző kínzó módszereket alkalmaztam rajtad. – ült ki egy ártatlan mosoly az arcomra.

-                 Ez ott volt, nagyon ott volt. – mutatott rá Dénes, majd elsétált az asztalához.

-                 Amúgy köszönöm. – mosolyogtam most már teljes valójában hálásan.

-                 Nincs mit. – viszonozta a mosolygást. Majd gyors léptekkel újra mellém ért.- De lenne egy kérésem cserébe.  – súgta a fülembe. Rásandítottam a fiúra.

-                 Mégis mi jár a fejedben? – néztem rá gyanakvóan és megpróbáltam kivenni az arckifejezéséből, hogy mire gondol. A választ nem sikerült kitalálnom, de arra rájöttem, hogy ebből nem fog semmi jó kisülni.

-                 Nem kell hirtelen rosszra gondolni.

-                 Nem győztél meg, de benne vagyok. – ráztam vele kezet, majd álszenten rámosolyogtam Alexára.