3. fejezet
Sikerül-e lerendezni ezt az egészet?

Ricky

Másnap:

Reggel van… Ne már, ez most komoly? Aludni akarok… Ja és mondd azt, hogy csak álmodtam ezt az egészet! Ez minden álmom XD Nem lehet igaz, hogy ez mind megtörtént volna… De az se, hogy akkor ilyen jól emlékszem mindenre… Nem… Nem… lehet, hogy megtörtént volna.

         Hát igen és mind ezen, olyan félálomban gondolkodtam. Majd felkapcsoltam a lámpát, hogy gyorsan felébredjek… Gyorsan felöltöztem és bepakoltam. Reggelire lekváros kenyeret ettem, finom lekvárosat… Nyami! XD Kaja után indultam is suliba, ahova egy hosszú séta vezet, ami alatt nagyon is jól lehet gondolkodni, sajnos…

         Lehet, hogy igaza van a fejemben lévő kis hang, hogy néha hallgathatnék a szívemre is. De… Nem tetszhet nekem, hisz olyan nagy az egója és… És olyan helyes… Nah ezt most hagyom abba. Hát igen ez lesz, ha a szívemre és fejemre hallgatok egyszerre… Hogy lehet az, hogy egyszerre utálom és tetszik is nekem? Ha valaki rájött erre, kérem, szóljon!
         Suliban:
Megérkeztem, tehát abbahagytam a gondolkodást. Jaj nem akarok felmenni. Tuti, hogy a tegnapi ügy a téma. Nem akarok bemenni a terembe. Nem… Nem… És nem… Csak sajnos be kell… SAJNOS… Ezek után sikeresen felértem az emeletre és beléptem a terembe. Szerencsére még alig voltak… De sajnos itt voltak azok, akik első sorból nézték az előadást.

-             Sziasztok!

-             Hello! –köszöntek a többiek. Leültem a helyemre és vártam, hogy a lányok megjöjjenek. A legrosszabb rémálmomban sem gondoltam volna, de mielőtt megérkeztek volna a lányok megjött… Mr. Úgy csókol, hogy másnap rosszul leszek tőle.

-             Hello! – köszöntem neki.

-             Bocs jól értettem, köszöntél nekem. Ez új… - meg kell szoknia, ha a padtársam…

-             Szokd meg! Egy ideig még a padtársam leszel. Sajnos…

-             Nyugi nem lesz nehéz egy ilyen csajt megszokni. Meg hát el fogom érni, hogy belém zúgj és ez ellen nem tudsz tenni semmit! – az utolsó mondatot súgva mondta. Tényleg nem tudok tenni semmit, hisz már elérte ezt Mr Tökéleteske…

-             Álmodozz csak tovább öregem… - válaszoltam neki, majd köszöntem az éppen beérkező Szonjának.

Odamentem hozzá és megvártam, míg lepakolja a cuccát. Majd húzott is ki a teremből az erkélyre. Majd rögtön rákérdezett arra, ami miatt ilyen kíváncsi:

-             Nah beszéltél vele? És miről? – kérdezte rögtön, amint kiléptünk az erkélyre.

-             Csak köszöntem neki, ebben nincs semmi érdekes… - mondtam neki az igazság felét.

-             Nah és ezt higgyem el. Mért hajolt oda hozzád? Mondd el az igazságot, kérlek. Ebbe még nem halt bele senki és nyugi, ez alól te sem vagy kivétel… - vigyorodott el.

-             Nem történt semmi említésre méltó. Csak megjegyeztem, hogy szokja meg, hogy köszönök neki, hisz egy jó ideig a padtársam lesz stb.

-             Azt azért nem hiszed, hogy ezt beveszem, hisz ezt nem kell súgni. – anyám! De szeretem én, mikor kihallgatnak…

-             Igazából csak reméltem. Mért még az sem szabad. Amúgy pedig… Csak annyi történt, hogy azt mondta, hogy úgy is eléri azt, hogy beléessek. Én meg az válaszoltam rá, hogy álmodozz csak öregem… ennyi, megfelel? – válaszoltam neki.

-             Neked komolyan nem jön be? Öcsém! Minden lány arról álmodozik, hogy összejöhessen Nathannel…

-             Még te is? – vigyorodtam el. – Ne hazudj! Mondd el az igazat, kérlek… - itt már nem bírtam ki. Előtört belőlem a röhögés.

-             Na, de most komolyan tényleg nem tetszik neked? – kérdezte, pedig én előbb kérdeztem.

-             Én kérdeztem előbb. – Vágtam olyan fejet, mintha meg lennék sértődve.

-             Jó oké. Nekem igen. – mondta ezt olyan komolysággal, hogy elröhögtem magam. – Kösz… Na és most te jössz.

-             Nem tom… - itt elvigyorodtam ,mert tudom, mit gondolt magában – Hát igen… xD Ezt pont nekem kéne tudnom… Na jó elmondom az igazat! Az igazság az, hogy… Mi is volt a kérdés? – XD - Ezt meg kellett csinálnom, bocs. Na jó, be kell vallanom, hogy… - egy kis hatásszünet, ezt imádom - … nem.

-             Erre az egy szóra kellett várnom ennyit. Köcsög vagy.

-             Amúgy élvezem azt, hogy szívathatom azzal, hogy utálom meg minden, de nem érzek iránta semmit. – Kár, hogy ez nem igaz. – Pfuj, nem beszélek inkább többet, mert végén nagyon nyálas leszek és az nem akarok lenni.

-             Na jó. Gyere, menjünk be a terembe. – majd indultunk is be a terembe.

A lányok persze már ott voltak hisz mindjárt becsengetnek. Mikor beértünk, mind a ketten kérdőn néztek ránk, én meg mondtam is nekik, hogy majd Szonja elmeséli, ha van kedve hozzá. Így legalább nem kérdezősködnek, legalábbis nekem nem tesznek fel kérdéseket, Szonjának annál inkább. Gyorsan leültem a helyemre és szerencsére nem volt itt Mr. Úgy csókol, hogy másnap rosszul leszek tőle és a barátai (már ha vannak neki).

Első óránk töri volt. Szerintem nincs olyan ember az osztályban, aki nem szeretné ezt az órát. Főleg, mivel egész órán szinte fetrengünk a röhögéstől. Ma sem volt másképp. A többi óra nem telt különösen érdekesen. Majd végre mentünk ebédelni. Ma nem volt nagyon jó kaja, szóval nem ettem sokat belőle. Majd mentem is ki sétálni egy kicsit az esőben. Nah és kit láttak szemeim, aki felém tartott, nah ki volt az? Hát igen nagyon okos vagy… Nathan volt az… Már csak ő hiányzott.

-             Mizujs? Mért vagy itt az esőben egyedül?– kérdezte, mikor sikerült elérni.

-             Mért nem lenne szabad… Amúgy meg szeretem az esőt – válaszoltam, hogy ne kíváncsiskodjon többet.

-             Én úgy tudtam, hogy nem… - motyogta, alig hallhatóan, itt kérdőn néztem rá, majd legyintett.

-             Am… Lenne egy kérdésem… Mért csókoltál meg ott az osztályteremben az egész osztály előtt? – csúszott ki a számon a kérdés,

-             Oh… - lepődött meg. – Hát… Mert bejössz nekem.

-             De nem is ismersz. – mondtam neki.

-             Dehogynem… - mondta majd megcsókolt, én meg visszacsókoltam és most az egyszer tényleg jólesett. Mikor abbahagytuk, megszólalt. – Nekem is lenne egy kérdésem…

-             Hallgatlak! Mi lenne az?

-             Mért hív mindenki Rickynek, ha az igazi neved Emília?

-             Mert… Rám ragadt a régi sulimban és már amúgy sem hallgatok rá – mármint az Emilire – olyan nagyon.

-             Régen bezzeg cukinak tartottad az Emilit meg a Milit. – mi van, most már tényleg semmit se értek… - Nah mind1.

-             Jó vagy földrajzból?

-             Végül is jó!

-             Ami azt jeleni, hogy? – ezt a mondatot csak sikerül befejeznie. XD

-             Általában 5-ös vagyok. – az nem is olyan rossz, sőt tényleg jó. – Mért?

-             Nincs kedved nekem elmagyárazni valamikor, mert én most egy szót se értek ebből az anyagrészből?

-             Randi? – kérdez vissza.

-             Ha úgy vesszük… Nah akkor szombaton találkozunk nálam olyan 3-kor. Oké? – kérdeztem.

-             Aha szuper. Nah én megyek edzésre. Hello! – váltunk el egy gyors csókkal.

-             Szia.