25. fejezet

Párkereső akció, avagy én kivel menjek?

Janie

Nagyon élvezetes volt lebegni, repülni egy kicsit, mondhatni ez egy felejthetetlen élmény volt számomra. Aztán megtörtént a baj. Valamiért Ricky egyszerűen csak zuhanni kezdett. Én ledermedtem ettől és meg sem bírtam mozdulni. Szerencsére a fiúk jó reflexének, Nath sikeresen elkapta a talajon állva.

Miután a lányokkal értetlenül összenéztük, leszálltunk megnézni, hogy mi van Rickyvel. Persze nem esett semmi baja, így megkönnyebült sóhaj hagyta el mindannyiunk száját. A lány ájultan feküdt, mi meg gondoskodtunk róla, hogy ébredjen fel.

Vagyis a lábát magasabbra tetük mint a feje volt. Mellesleg a földre lett rakva, így a lábát egy padra tettük. Na meg volt valaki olyan ügyes, hogy hozzon hideg vizet. Megfogtuk és az egészet az arcába öntöttük kedvesen. Ettől szerencsénkre felébredt.

 Majd egy nyögés hagyta el a száját, amint meglátta vigyorgó pofánkat, majd végül megszólalt.

-             Három. – ült fel a fejét fogva. Ezen csak Nath nevetett már megint.

-             Mi három? – kérdeztem, miközben segítettem neki felállni. Közben majdnem újra összeesett, de végül sikerült megtartanom. Majd átadtam a fiújának, hogy ő tartsa.

-             Ez a nem normális azt akarja mondani, hogy a baj hármasával jön. – nevetett Nath.

-             Igaza van. – szólal meg Zo.

-             Támogatom! – szólal meg Szonja is.

-             Na ki itt a nem normális? – mosolygott fel Ricky Nathre.

Ezután nevetve haza ballagtunk. Zotól egy „holnap találkozunk” felkiáltással szabadultunk meg, majd beléptünk a házba, ahol én a szobámban rögtön az ágyamba zuhantam aludni. Nem érdekelt, hogy még korán van egyszerűen csak aludni szerettem volna és ebben nem állíthat meg senki.

Másnap reggel egy „Karácsony!!!” Ricky általi felkiáltásra ébredtem és mentem is rendbe szedni magam. Felkaptam egy tavaszi ruhát – TÉLEN, na ilyenkor derül ki, ki is a hülye - , majd mentem is a fához.

Tegnap, meg tegnap előtt már el kezdtük feldíszíteni, de nem igazán lettünk kész vele. Van egy olyan sejtésem, hogy Ricky megint nagyon korán kelt. A fa alatt ezer meg ezer – na jó ne túlozzunk kb 20-30 – színes ajándék bújt meg. Persze rögötn belevetettem magam, hogy megtaláljam az enyémet.

Kaptam egy „Csóksuli” nevezetű könyvet, ami azt a hatást érte el nálam, hogy hozzá vágtam az ajándékozóhoz alias Laylához egy párnát. Kaptam még fülbevalót, karkötőt és még két könyvet, amiket már jó ideje meg akarok venni. Az utolsó kettőt a két fiútól kaptam, bár van egy olyan sejtésem, hogy benne van Ricky keze is.

Rickytől egy elképesztő fehér ruhacsodát kaptam. Istenien nézett ki. Egy fűző szolgált felső részül, ami miatt egy kicsit zavarban is leszek. A szoknya része több részből volt összevarrva és a kedvencem volt, mert az a fajta, amiben jól lehet forogni. Mint egy kis angyal úgy néztem ki benne, már csak a glória hiányozna.

Többiek is hasonló ajándékot kaptak Rickytől, mint én csak ők egészen más színben és fazonban, ahogy az ajándékozótól ez várható volt. Miután Ricky bejelentette, hogy azért van a ruha, mert bál lesz én majdnem kiakadtam. Mert a többieken kívűl nekem még ott lebegett az orrom előtt, hogy „Ki lesz a párom?”

Ezek után felpattantam a földről és egy „később jövök!” mondattal, leakasztottam a dzsekimet és kiléptem az ajtón. Elindultam sétálni és lehetőleg összefutni egy helyes sráccal, akivel talán elmehetnék!

Már éppen egy nem befagyott tenger partján sétáltam, mikor elvetemült ötletem támadt. Lekaptam a lábamról a cipőm és egy kicsit beljebb merészkedtem a vízhez, úgy hogy a hullám elérje a lábam. Akárhányszor megéreztem a kissé hideg vizet mindig kirázott a hideg. Én mondom, hogy elvetemült ötlet volt.

Körül nézve megpillantottam pár srácot frizbizni, mintha nyár lenne. Édes istenem! Hisz tél van, azt hittem csak én vagyok ilyen hülye, erre kiderül, hogy ez nem így van. Mekkora nagy szívás!

Mikor néztem volna vissza a tengerre észrevettem a felém repülő frizbit és az erre futó srácot. Minden olyan volt, mint mikor a filmekben lelassítanak egy-egy jelenetet. Teljesen úgy éreztem magam. Aztán…

Aztán visszacsöppentem a normális időbe és a felém repülő frizbit szerencsétlenül kapta el a srác és elesett. De ezzel még nem is lett volna nagyobb gond, ha nem rám esik és nem zuhanunk bele a közvetlenül mellettünk lévő TENGERBE! Mert amúgy így történt és ez még nagyob szívás!

Ahogy a srác alatt voltam jobban megtudtam nézni, hogy hogy is néz ki valójában. Elképesztően, gyönyörű, csillogó zöld szemei és azok a víztól a nyakára és homlokára tapadó fekete haja van. Na és azok a duzzadt, vörös szájak… Áh, erős vágyat érzek arra, hogy megcsókoljam.

Bár ez több okból is kivitelezhetetlen. Első: Persze a filmekben elmegy ez a félig a vízben fürdőruhában való csókolózás, de télen a valóságban és nagy kabátban, azért ez már tőlem is durva lenne. Második: Na meg itt vagyok én és itt van ez a fekete hajú Adonisz. Azért van különbség. (Talán növelnem kéne az önbecsülésemet.)

Amíg ezt megtárgyaltam magamban és a késztetést legyűrtem, addig a srác felpattant rólam és hát elég zavartan nyújtotta felém a kezét. Miután kissé megráztam a fejem a még mindig csodálatos látványtól – szerencsére a szám nem tátottam el – megfogtam a kezét és felálltam.

Na persze a vágyat nem is volt olyan nehéz legyőznöm, miután rájöttem, hogy már a bugyim is teljesen átázott. Na meg a hajamról – amit szerencsére összefogtam – a hátamra folyt a víz, ami teljesen lehűtött minden téren. Azzal már nem is foglalkoztam, hogy milyen borzalmas látványt is nyújtok a homokos, iszapos ruhámmal.

-             Sajnálom, én el sem tudom hinni, hogy történhetett ez! – olyan bűnbánóan csillogó szeme van és a hangja olyan bársonyos… Á erről azonnal le kell szoknom. Mellesleg én el tudom képzelni, mert megtörtént! Kólintottam fejbe képzeletben.

-             Esküszöm, ha mégegyszer meghallom valakitől ezt a szót én saját kezűleg fogom kitekerni a nyakát! – motyogtam dühösen magam elé, mire ő felnevetett azon a bársonyos… Nem fogom befejezni ezt a mondatot.

-             Mivel kárpótolhatnálak a ruhád miatt, na meg amiatt, hogy sikeresen a tengerben végezted? – kérdezi most már mézes-mázos hangon, amitől végre elfog a hányinger. Egyszer áradozom, másszor hányinger, ez így nem lesz jó! Vagy az egyik vagy a másik.

-             Ha mondjuk lenne valami láthatatlanná tévő… - ekközben a homlokomra csaptam, mert rájöttem mit is tudok én. – Mind1 hagyjuk! Kimosom a ruhát és már tökéletes is. – mosolygok vissza barátságosan, tudva, hogy úgy is Ricky fogja kimosni.

-             De én szeretnék! Mondjuk van! – gondolkodik el. – Eljössz velem a bálba? Nem mondhatsz nemet. – Zárta le a témát.

-             Pontosan párt keresni jöttem ide. – mondom neki valamilyen válaszul.

-             Mi? A tengerben? – nézz rám, úgy, mint egy őrültre szokás. Ettől nevethetnékem támad.

-             Persze most, hogy mondod! Talán megkérdezem valamelyik sellőfiút! – tettem a gondolkodásomat. – Hát persze, hogy elmegyek veled. – mondom, mire ő megkönnyebülten sóhajt.

-             Nem is tudod, milyen dologtól mentettél is meg! – nyomott egy puszit az arcomra.

-             Akarom tudni? – nézek rá sandán, mire elvigyorodik.

-             Természetesen nem.

-             Á, én is így gondoltam. – bólogatok.

-             Na és hova menjek érted? – kérdezi meg hirtelen. Na ettől még jó, hogy nem hozta rám a frászt. Vicces lett volna a sokkososan válaszolni.

-             Hát arról, halvány lila gőzöm sincs. – mosolygok ártatlanul. – Tudod ki az a… - hogy is hívják? Ez gáz! Elfelejtettem Ricky igazi nevét. – Emily? – elgondolkodik, majd bólint. – Azt is tudod, hol lakik? – kérdem és végül bólint. – Akkor meg van a kérdésedre a válaszom. – paskolom meg a vállam, majd tovább indulok. Ő ezalatt dermedten állt, majd egy szökkenéssel előttem termett.

-             Te is Emilyékkel érkeztél? – kérdezte váratlanul, mire én csak bólintani tudtam a visszafojtott nevetéstől. – Megmondanád Emilynek, hogy Alex akar majd vele találkozni valamikor!

-             Mi van itt mindenki ismer mindenkit? – kérdezem, mire csak elvigyorodik. – Persze átadom.

-             Ok, köszi. Hello!

-             Szia. – adtam neki egy puszit, majd indultam tovább.

Haza menetelemet ugrándozva tettem meg, így hát sokan hülyének néztek. Aztán eszembe jutott még valami. Vagyis, hogy a ruhám tiszta homokos és a többi. Ekkor hirtelen egy gyors gondolattól vezérelve láthatatlanná tettem magam. Ezáltal már csak a hűlt helyemet láthatták, na meg azt, ahogy a lábam a hóba süpped.

Mert igen esett hó nagyon is és ezért szórakozhattam egy kicsit. Milyen jó az embernek, ha néha ki tudja vonni magát a forgalomból és nem láthatja senki. Akkor az ember nagy kedvvel kezdi el a hócsatát, mivel nem tudnak visszadobni. Legalábbis nekem nem.

Mellesleg ezekkel a jelenetekkel egy pár hatalmas hócsatát indítottam, de ez más történet. Most fontosabb az, hogy mindjárt szétfagyok. Mert persze az őrült pillanataimban megfeledkezek arról, hogy 1. a hóban nem kellemes mezítláb sétálni, 2. utálom a hideget és én még kesztyű nélkül kezdtem neki a hócsatához, 3. pedig, hogy a ruhám szét van ázva, ami most fontosabb mindennél.

Ekkor az eddigieknél még hülyébb ötlettel állt elő az őrült énem. Gyorsan felvázoltam magamban ezt a mindent túl szárnyaló tervet és rögtön be is vetettem magam. De először próbáltam kerülgetni a hógolyókat, amiket egymás felé dobáltak a többiek. Na ilyenkor nem jó a láthatatlanság! :S

Gyorsan felvettem a cipőmet és ezután már a lefagyott lábaimmal száguldottam is a ház felé. Ezek után egyszerűen nem bírtam volna megállni, hogy ne gyúrjak még egy hógolyót, amivel szembe találom a srácot, akitől elfelejtettem megkérdezni a nevét. Huh, olyan pasival megyek a bálba, akinek a nevét sem tudom. Ez lehangoló.

Bár ez kedvemet nem tudta elvenni, így hát tovább folytattam utamat a ház felé, közben gyúrtam még egy hógolyót, megpróbálva elfelejteni azt, hogy lefagy a kezem. Majd a lebegő fagyos dologgal a kezemben beléptem a házba és az első embert, akit megláttam képen dobtam. Most úgy nem tudom sajnálni szegény Mattet.

Miután végignéztem azt, ahogy a többiek nevettek és, hogy Matt milyen hülye fejjel keresi az elkövetőt, visszaváltoztattam magam láthatóvá.

-             Te nem vagy egészen komplett! – hallom Matt válaszát a röhögésemre.

-             Tudom, de el kell ismerned, hogy vicces volt! – nevetek még mindig, majd bemegyek hozzájuk. – Na igen tudom, hogy jól nézek ki! – forgok egyet Szonja fintorára. Majd öt perc múlva visszatérek közéjük valami kényelmesebb gönccel magamon.

-             Ez már jobb! – vágja hozzám a párnát.

-             Tényleg a pasi, akivel a bálba megyek azt üzenni, hogy Alex akar veled találkozni, majd valamikor.  – adom át az üzenetet, amíg az eszembe van. Képes lettem volna nem elmondani…

-             Hogy hívják a pasit? – kérdezte Layla, akinek igen csillog a szeme a kiváncsiságtól. Ettől a csillogástól eszembe jutnak az a zöld szemek (na és most jön a lehangoló rész), amelyek tulajdonosának nevét nem tudom.

-             Gőzöm sincs. – vonom meg a vállam felgmán, mire több felől hozzám vágnak egy párnát. Hát nem kedvesek? Így legalább kényelmes lesz az alvás, mert jó puhán fogok aludni. :D