21. fejezet

A buli

Szonja

-             Na itt meg mi történt? – kérdeztem, miután észrevettem a nagy rendetlenséget, vagyis azt amiből valami lesz… nah igen magyarázási tehetségem most a topon van…

-             Egy buli, ha minden jól alakul. Segítenél? – nézett rám könyörgőn.

-             Először egy kérdés.

-             Úgy tűnik nem fogsz segíteni, de azért mond. – adta fel már a legelején.

-             Maradhatunk?

-             Nem! – vágta rá rögtön Mattel egyetemben.

-             Akkor meg van a válasz a kérdésedre. – mosolyogtam, majd kimentem a teraszra a lányokhoz. – Brr… De hideg van! Bár látom, Ricky, hogy téged fűt a szerelem.

-             A jó édes mamikádat! – válaszolt nekem Ricky, mire csak kinyújtottam a nyelvem és nevettem, mert eddig ez volt a legmókásabb felháborodás, amit éleztemben hallottam.

-             Látom te sem vagy hajlandó segíteni. – jegyezte meg Janie, pont, mikor megjelent Matt.

-             Vagy most azonnal jöttök segíteni, vagy ti fogtok feltakarítani! – parancsolgatott Matt.

-             Így is, úgy is mi fogunk feltakarítani, szóval nem mind1! – sóhajtott megadóan Ricky és beballagott a házba. A többiek meg utána.

-             Parancsolgatós majom. – sziszegtem neki.

-             Tudom. – borzolta meg a hajam.

-             Hogy hogy ilyen könnyen belementél? – kérdeztem Rickytől alig hallhatóan.

-             Mert amit a bátyám mond, azt csak azért teszi, mert jót akar, ezért mindig hallgatok rá és mindent úgy csinálok, ahogy ő akarja. – mondta hangosan, mire Matt felnevetett. – Igaz bátyó? – kérdezte már-már mérgesen, de egyben unottan is.

-             Ezt úgy mondtad, mintha betanult szöveg lenne! – szólalt meg Nath.

-             Mert az is! A szüleim tízszer mondatták el velem, hogy jól belevésődjön az agyamba. Viszont, mikor a bátyám nem volt ott szüleim azt is elmondatták velem, hogy amit a bátyám mond az hülyeség – mosolyodott el. – és mindig a szívemre hallgassak.

-             Hé! Ez így nem fair! – ordította a szoba másik végéből Matt.

-             Akkor meg most mért is adtad be a derekad? – fordult felénk Layla.

-             Az is benne van – mint már mondtam – Hogy, amit Matt mond hülyeség, és hallgas a szívedre.

-             Szóval te most a szívedre hallgatsz. – jegyezte meg Janie egy kis értetlenséggel a hangjában. Bár igaza van! Én sem értem.

-             Ebben az egyben benne van az is, hogy Nath úgy is kijött volna rábeszélni. – válaszolt kimondatlan kérdésemre.

-             Mintha a fejemben olvastál volna. – motyogtam.

 Nath meg még mindig nevetett azon, amit az előbb Ricky mondott. De hogy ebben mi olyan vicces? Uhh… Ez fájhatott! Ricky hozzá vágott szerelméhez valamit. Bár nem tudom mit, elég rosszul nézett ki a levegőben.

-             Én sosem foglak titeket megérteni. – mormogtam. – Ez nálatok egy személyes vicc, amit csak ti értetek vagy mi?

-             Őszintén szólva igen. – válaszolt Nath, de Ricky azonnal ellenkezett.

-             Nem, nem és nem! Ez csak egy… baromság, amit csak ő talál ilyen humorosnak.Tudod ez nagyon nem fair. – fordult szerelméhez, de mi van?!

-             Mert vicces. De sajnálom, hogy többet nem fordul elő. Esküszöm… - ölelte át barátnőjét, de Ricky új szokásához híven félbeszakította.

-             Csak az én életemre ne esküdözz! A sajátodra lehet, mert ha még egyszer megcsinálod, én esküszöm, leszedem a fejed a helyéről. – fenyegetőzött mosolyogva.

-             Oké. – vigyorodott el.

Majd megcsókolta Nath Rickyt, miközben ők közvetlenül mellettem álltak.A látványtól ugrottam egy nagyot, a lábam beleakadt valamibe és beleestem az egyik fotelba. A többiek nevettek rajtam, amire Rickyék szétválltak.

-             Ezt többet ne csináljátok! Legalábbis, úgy hogy közvetlenül mellettetek állok! Nem egy szép látvány. – mondom, majd azok mégegyszer megcsókolták egymást és én pár pillanaton belül ugyan oda kerültem, ahol az imént voltam alias a fotelba. Ezen már ők is nevettek. – Nem az előbb kértelek meg titeket. Huh… Rémálmaim lesznek…

-             Oké! – csókolta meg gyorsan Ricky Nathet, miután az visszament a helyére dolgozni.

Hamar befejeztünk mindent, bár nem volt olyan sok meló. Gyorsan átöltöztünk és indultunk is volna, mikor megjöttek a vendégek. Köztük elsősorban a legfontosabb – forgatom a szemeim – Jake

-             Szia, szivi! – csókolta meg Jake Laylát egy hatalmas vigyor kiséretében. Én ezt nem hiszem el. Hogy itt mindenkinek mért kell csókolózni és nevetnie.

-             Tudod, van nevem is, Jake! – ellenkezett Layla.

-             Jó oké! Na hello, Layla! – nyomta meg az utolsó szót.

-             Na szia, szivi! – csapott barátja seggére Layla, majd ki is ment egy hatalmas vigyorral az arcán.

-             Borzalmas vagy! – szólaltam meg.

-             Ez van! – válaszolt.

-             Ilyen az élet.

-             Na meg a Föld továbbra is forogni fog! – erre én csak megforgattam a szemeim, a lányok meg nevettek. – Erre gyertek! Na itt is van. – szólalt meg 10 perc múlva Ricky.

Amikor beléptem teljesen máshogy képzeltem el magát a házat. Sőt azt hittem, hogy csak mi leszünk, na meg Zoey. De ez biztos valamilyen hagyomány. Annyi van, hogy már nem is tudom számon tartani azokat.

A szoba már különleges volt a pirosas-narancsos színnel, na meg a kevés világítással. A többen a TV előtt ültek, de voltak, akik csak úgy egymás körmeit festegették meg ilyesmi. Hmm ez egy igazi csaj buli. Bár úgy tűnik köszönni luxus.

-             Nektek is hello! Én is örülök, hogy találkoztunk. Igen, jól vagyok, na és ti? – kezdett bele nagy derűvel Ricky.

-             Szia! mi is örülünk, hogy találkoztunk! Mi is jól vagyunk. – válaszolták a többiek monoton, unott hangon.

-             Sose fogod abbahagyni! – csendült fel egy kedves hang mellettünk.

-             Jól kezdted! – ölelte meg a lányt Ricky. – Lányok ő az unokatestvérem, Alice. Alice ő itt Layla, Janie és Szonja, na meg szerény személyem. – vigyorgott a bemutatás végére.

-             Te vagy Alice? – kérdezte döbbenten Layla. – Az az Alice? – fordult Ricky felé.

-             Na igen ő.

-             Szerintem lesz egy közös témátok. – ugrattam az éppen elmenő Laylát. – Amúgy hogy értette ezt Alice, hogy sose fogod abbahagyni?

-             Ez egy régi idegesítő szokás! Így legalább köszönnek.

-             Ez hogy lehet szokás? – értetlenkedtem

-             Azért, hogy tartsuk a kapcsolatot mindig eljöttek hozzánk, minden évben. – mondta majd elindult köszönteni a többieket. Így én magamra maradtam.

Odamentem egy pár kedves lányhoz – csak megsúgom, hogy a sminkelős részhez – és néztem, hogy mi jót csinálnak. Majd egy kis idő múlva készen is lett egy csaj, aki tényleg szép lett. (Najó azért nem túlzok az a kis idő fél óra volt.)

Majd játszottunk Twistert is, amit én imádok így beszálltam. Bár – állitólag – a szokásos győztes nyert Ricky, aki úgy tűnik a leghajlékonyabb mindközül. Én csak a második fordulóba szálltam be, ahol Ricky nem játszott – ő pörgetett – és ott sem én nyertem. Valami Nicole nevű lány.

Majd miután bemelegedtem, egy kicsit elegem lett a bent lévő fullasztó hőségtől és kimentem a jéghidegbe megint. Azért pulcsit vettem fel, majd elindultam sétálni egyet. Nem figyeltem merre megyek, de úgy éjfél tájt valahogy a házunkhoz jutottam.

Mivel én egy igen kiváncsi ember vagyok és ezt nem is tagadom, úgy döntöttem benézek mit művelnek ott. El sem tudtam hinni, hogy ennyien vannak. Szinte zsúfolt volt az egész szoba. Felosontam a szobámba, mert ott mégmindig izgalmasabb, mint a csajbuliban.

Gyorsan ledőltem az ágyamban és a plafont bámultam jó ideig. Majd küldtem a lányoknak egy „ne izguljatok, jól vagyok” féle sms-t.Ezután nyílt, majd csukódott az ajtó és egy enyhén – túlzok nagyon- részeg pasi jött be.

Rögtön rám is mászott. Eleinte csak egy apró flört volt, mert gondoltam ez nem árt senkinek. Majd utána letámadott és vadul csókolni kezdett…