Húztam be magammal. Már jóval kellemesebb volt a meleg, nagyon is jól eset. Sokkal többen táncoltak már, szinte mindenki. Voltak egy páran, akik üdítővel a kezükben beszélgettek és pihenték ki az előbbi táncolást. Az óra fél tizenegyet mutatott, ami azt jelenti, hogy legalább fél órát kint voltunk abban a fagyban.

Mi is beszálltunk a bulizásba és jókat táncoltunk. Fél óra múlva, mikor beszüntették a bulizást, haza lettünk küldve. Végül is ennyi elég volt mára. Még elmentünk sétálni egyet, majd mindenki elindult a maga háza felé. Én személy szerint egyedül sétálhattam haza a jéghidegben.

Otthon ruhástul dőltem az ágyba, mert valahogy sehogy se sikerült leszednem magamról a ruhát. De rájöttem, hogy ez így nem lesz jó és ezért éjfélig megpróbáltam lehámozni magamról a ruhát. Nem sok sikerrel. Aztán valahogy még is sikerül. Ez is csak az én mázlim, hogy mikor már mindjárt bealszom a próbálkozásaimba sikerül.
      Aztán felkaptam az első pizsamát, ami a kezembe került és abban dőltem be a jó puha és meleg ágyamba. Ezt mind nagy csöndben és lehetőleg kevés felkapcsolt lámpával csináltam meg.  A kinti fagyos idővel ellentétben, a szobámban a takaró alatt sokkal kellemesebb lenni. Sokkal…

Ennek hatására plusz még a fáradtság és egyéb dolgok miatt sikerült olyan fél egykor elaludnom, miután a telefonomat beállítottam csörögni fél hétre. Pompás… aludhatok hat órát, az alap kilenc helyett. Na ez mekkora mázli… Bár legalább  megyünk holnap Ausztriába…