20. fejezet

Ez szerelem, nem lehet semmit sem tenni ellene

Janie

Délután négy óra van és tegnap volt az a fantasztikus szkvab meccs. A teraszon beszélgettem éppen Rickyvel, ekkor már Layla vagy két órája a randiján van… Nem értem mit szeretünk kint a teraszon ülni TÉLEN. Na igen nagy kabátban meg minden.

Főleg egy olyan emberrel, aki a leg nem fázósabb közülünk. Komolyan Ricky itt ül egy melegnek tűnő pulcsiban, én meg kabátban, ami kifejezetten vastag. Már attól kiráz a hideg, ha ránézek…

De lehet, hogy a testünket átjáró melegség okozza, ami a forró teától vagy kakaótól van. Milyen költőien fogalmaztam. Meg bármilyen kellemetlen érzés a hideg, csípős széllel szemben ülni – mert igen szemben ülök vele – még is jobb, mint bent punnyadni a házban.

Ezt a kellemes kint létet egy motor zaja zökkentette ki, bár ez jelezte, hogy a mi kis „randis csajszink” megjött. Egy gyors köszönés után lezuttyant közénk a motorozás miatt enyhén kipirosodott Layla.

-             Huh… - rázta meg a fejét vigyorogva. – Még mindig teljesen kába vagyok…

-             Meg hiszem azt. – szólaltam meg. – Na mesélj mi volt! – követeltem.

-             Elképesztő volt. – kezdte az áradozást nagyban mosolyogva. – Elvitt korcsolyázni a tóhoz és ott volt pár ismerőse is. Egy ideig velük szórakoztunk, fogócskáztunk meg egyéb, majd én már kezdtem elfáradni, ezért elindultam a tó széle felé. Jake túl gyorsan száguldott, így nekem jött és a derekamnál megtartva engem együtt siklottunk.

-             Jaj, hogy ez milyen, hú de romantikus. – forgatta a szemeit Ricky, de Layla csak legyintett és folytatta. Én még azért odasziszegtem neki, hogy bunkó…

-             Ez még semmi! De annyira el voltam foglalva azzal, hogy csak az arcomba sűvítő szélre koncentráljak, hogy csak annyit tudtam észrevenni, hogy elengedi a derekam és aztán bumm! Fejjel előre a hóba estem – nevetett az eszébe jutott emlékem. – és ő meg csak állt ott és nevetett. Majd a kezét felém nyújtotta, hogy segítsen felállni, viszont én őt rántottam a hóba. Bár nem számoltam azzal, hogy rám fog esni, mert bizony így történt. Ekkor egymás szemébe néztünk és mintha összekapcsolódott volna a tekintettünk. Aztán az ajkaimat az övéi felé közelítettem és…

-             Mióta vagy ilyen nyálas… Brr… - remegett meg, mint mikor az embert kirázza a hideg, bár ő csak tettette.

-             Sziasztok! – jelent meg Nath vigyorgó feje a terasz ajtónál. – Csak szólni szeretnék, hogy hattól buli lesz, szóval menjetek Zohoz. – húzta vissza a fejét. A vicces az, hogy a sok reakció közül nem számítottam arra, amit Ricky tett.

-             Mi az, hogy menjünk Zohoz? – kérte rajta számon kiabálva és a házba tartva. – Itt nem lesz semmi féle buli. – zárta be a terasz ajtót, ezzel elzárva minket attól, hogy tovább hallgatózzunk.

-             És? – követeltem a folytatást.

-             És pont abban a pillanatban kiabáltak neki a haverjai. Majd zavartan megrázta a fejét és felkelt rólam engem is felsegítve. Kár pedig én szívesen megcsókoltam volna. – vigyorgott.

-             Te nem vagy normális? – vágtam fejbe Laylát, amire gyorsan letörölte azt a vigyorgó pofáját. – Mi lesz Dennisszel?

-             Dennis? – kérdezett vissza, mint akin agymosást végeztek. Nem tudom mit csinált vele az a gyerek, de az biztos, hogy teljesen elvette az eszét.

-             Igen! Anyám! A szerelmed, aki otthon vár téged.

-             Basszus! Teljesen kiment a fejemből Dennis.

-             Azt nem csodálom. – mormogtam, de ő úgy tett, mintha meg sem szólaltam volna.

-             Hogy lehettem ilyen hülye! – csapott a homlokára a nagy felfedezés következtében. – Bár ha jobban belegondolok! – gondolkozott el. - Egyik pasim sem tud a másikról, szóval… - itt kedvesen közbe vágtam.

-             Te magzakkantál? Nincs olyan ember, aki bűntudattal tudna élni és nem hiszem, hogy te vagy a szabályt erősítő kivétel. Így rosszabb lennél, mint a régi Dennis.

-             Jó bocs! Ez csak egy hirtelen ötlet volt. – nézett rám bünbánóan.

Ekkor hallottam, hogy kinyíllik a terasz ajtó és egy igen furcsa állapotban lévő Ricky jelent meg. Teljesen kipirulva és erősen levegő után kapkodva sietett vissza oda, ahol az előbb ült. Úgy nézett ki, mint aki már egy jó ideje nem vett levegőt!

-             Lesz buli! – rakta le a fejét az asztallapra.

A hír hallatára felsóhajtottam, Layla csak megvonta a vállát, bár a szemében kiváncsiság csillant. Ricky a fejét egy-egy időközönként az asztallapra csapkodta, azt hajtogatva, hogy „Ezt nem hiszem el!”. Mint, aki éppen akkor döbbent rá, hogy mi történt.

-             De mielőtt eldöntenéd, hogy kit választasz, elmesélnéd, mi történt azután a nem csókolózás után.

-             Te sem vagy éppen normális. – rázta a fejét hitetlenkedve és mosolyogva. – Utána elmentünk venni egy hot dogot és meleg teát, mert teljesen átfagytunk a hóban és leültünk egy lócára. A nap már lemenőben volt, miután elfogyasztottuk a kajánkat. Én hozzá bújtam és ő meg átkarolta a vállam. Így néztünk, ahogy a nap elbújik a hegy mögé. – erre csak Ricky felnyögött. – Egy-egy gyerek felsikoltott, majd nevetve a jégre huppant, de mi egymással voltunk elfoglalva. Belenéztem csillogó szemébe és aztán megcsókolt. Ennyi. – mondta a végét egy kicsit kipirulva, és ezt biztos nem a szél okozta.

-             Na és elmesélnéd, hogy neked mi bajod van Jake-kel, mármint azon kívül, hogy letapizott? – fordultam Ricky felé. Ő csak felemeltem a már régi színét visszanyert fejét és felénk fordult, úgy válaszolt.

-             Nem sok, csak mindössze annyi, hogy egy barom. Több libája volt, mint a bátyámnak és Nathnek összesen. – hangsúlyozta az utolsó négy szót. – Ja meg dobta unokatestvéremet, Alicet.

-             Hány hónapig tartott? – kérdezte Layla, gondolom azért, hogy ő mire számítson.

-             Hónapig?! Hétig! 1 hét volt. Na és ha ez semmi, akkor elmondom, hogy nála állítólag ez a rekord. – erre csak egy lesújtó pillantást kapott tőlem.

-             Ez nem lehet igaz! – tört ki Laylából.

-             Bunkó paraszt. – sziszegtem a fogaim között.

-             Az igazság fájdalmas, de inkább előbb, mint utóbb tudja meg. – sziszegte vissza, de most az egyszer igazat kell neki adnom. Ez 100%, hogy igaz. – Nyugi! – most meg mit csinál? – Lehet, hogy veled másképp lesz, nem tudhatom biztosra. Én csak azt mondtam, ami tuti.

-             Köszönöm. – tátogtam neki.

-             Talán… - nyugodott le és ült vissza a helyére. – Na és! – csapta össze kezét. – Hogy sikerült neki rávenni? – erre a kérdésre egy kicsit kipirult.

-             Monjuk azt, hogy van egy szuper módszere – sóhajtott lemondóan.

-             Na és mi az? – csillant fel a szemem, mert nem sok lehetőség nyíllik arra, hogy Ricky makacsságát meg törjük.

-             Helyesbítek! Mi volt az, ami miatt ilyen állapotbvan jöttél vissza? – igazít ki Layla már-már nevetve.

-             Ez nem vicces. – duzzogott, mint egy öt éves.

-             De igen, az. – borzoltam össze a haját.