19. fejezet

A szkvab?!

Layla

-             Az meg mi? – kérdeztük több felől kánonban.

-             Egy játék.

-             Jó, de milyen játék? – kérdeztem türelmetlenül.

-             Egy jó játék. – hangsúlyozta a jót, mikor észrevette, hogy én már lassan dühöngök. Nem a türelmemről vagyok híres. Úgy látszik ez szórakoztatta, engem persze kevésbé.

-             Na gyertek! Kapjuk össze Mattet és utána elmondom. Emili úgy se tud többet mondani ezeken kivűl. Hé! – simogatta a fejét, mert Ricky fejen vágta és ijesztő, a napos időben villámokat szóró pillantást vetett rá.

-             Na akkor induljunk! – csapta össze a kezét Szonja és abban a minutumban fel is pattant.

-             Mi van Júlia? Minden lehetőséget kihasználsz csak, hogy Rómeó közelébe lehess, igaz? – szemtelenkedtem egy kicsit.

-             Anyád! – sziszegte a fogai közt.

-             Ha befejeztétek ezt az igen különleges eszmecsrét, talán indulhatnánk! Még sötétedés előtt oda akarunk érni. – szólt közbe Nath.

-             Reggel van, ha nem tűnt fel. – csattantam fel.

-             Pont azért mondta. – paskolta meg a hátam Janie, jelezvén, hogy nagy baromságot mondtam most. Erre olyan szikrázó szemmel néztem Nathre, hogy az már félelmetes.

-             Most, hogy kihasználtad ezt a hú de félelmetes pillantást, indulhatunk is. – szólalt meg Ricky.

-             Egyet mondok és nem többet. Ez volt az első értelmes mondatod ma. Grat. – vigyorogtam

-             Hanyas is vagy matekból? – kérdezte Janie.

-             Amiatt a hülye tanár miatt 4-es, de amúgy ötös szoktam lenni. Mért?

-             Csak mert ez egyáltalán nem volt egy. – erre válaszul hátba vágtam.

-             Erre gyertek! – fordult be valahova Ricky, mert ahhoz is díszkiséret kell, hogy elmenjen a bátyjáért.

A látvány nem volt valami kellemes. Matt egy csajjal éppen nyálcserét - csak mert ebben tényleg nem volt semmi romantika, inkább gusztustalan volt - folytatott, nekünk pedig pont erre a …-ra kellett megérkeznünk. Mellesleg nem is vették észre, hogy közönség nézi, mit csinálnak. Több féle reakcióvál ismerkedtünk meg ez alatt.

 Szonjánál előbukkant a féltékenység és ő is undorodva figyelte jövendőbeli pasiját. Nath feltünően stírölte a kissé röviden és szűken öltözött csajt, akivel mellesleg a haverja smárolt.De most mit lehet itt tenni? Attól, hogy barátnője van, még pasiból van.

 Janie egyszerűen csak le volt döbbenve. Ricky arcát nem láttam, mert háttal volt nekem, de a karja a csipőjén volt. Jelezvén, hogy ő is ott van és most nem egy vicces hangulatban van, gondolom. De az is lehet, hogy csak a minden napi látványt nézte.

-             Valaki, de nagyon elmerült egy csaj szájában. – mormogta Janie mellettem. Jé, észre se vettem, hogy került ide.

-             Menjetek szobára! – ajánlotta fel igen igazságosan Nath.

-             De előtte, azért játszunk. – sértődött be Szonja, bár nem értem mi baja. Nem a pasija, szal nem kell semmiért így viselkednie.

-             Matt, ha lennél szíves kiszállni annak a csajnak a szájából én megköszönném. – úgy tűnik, amint meghallotta Ricky hangját rögtön tudta mi az ábra. – Még a végén megrontasz.

-             Téged. Már nehéz lenne. – mosolyodott el csibészesen Nath. Ezek között meg mi folyik? Erre már rég fejen vágta volna Nathant Ricky, de most csak elpirult.

-             Na gyerünk Rómeó! Megyünk szkvabozni vagy mi a fenét játszani. – szólalok meg, mire Szonja alig láthatóan, de ugyanolyan erősen belém csípet.

-             Szuper! – reakcióm: döbbenet. Rosszabb, mint a húga. Na jó azért az nem. – Na szia bébi! – vette elő a lehengerlő mosolyát. Szonját is már épp hogy én tartottam, mert ő is olvadásnak indult, elég feltünően. – Majd később találkozunk. – adott egy csókot a csajának és csatlakozott a csapatunkhoz.

-             Hogy hívják a csajt? – érdeklődött cseppet sem takarva féltékenységét és undorát Szonja.

-             Tudnom kéne. Ma szedtem fel, úgy öt perce. Én csak bébinek hívom. Megfelelt válaszul a kérdésedre? – vette elő a sexis mosolyát, amittől Szonja rögtön ellágyult, mint az anyuka gyermeke nevetésétől. Ez olyan szép hasonlat volt.

-             Bunkó földműves. – mormogta Ricky a bátyjának.

-             Földműves?! – hökkent meg Janie. – Nem paraszt?

-             Ez egy régi… hmm… hagyomány nálunk. – válaszolta Matt.

-             Annyi a lényege – folytatta Ricky - , hogy a szüleink megpróbáltak leszoktatni minket  a csúnya beszédről…

-             Kevés sikerrel. – vágott közbe Nath, amit egy fejbe kólintás kisért.

-             De a bunkóról semmiképp nem szoktunk, le így a parasztról áttértünk a földművesre, ezzel hergelve szüleinket. – mosolygott Ricky.

-             Aha, értem. – bólogatott bőszen Janie.

-             Na és valaki elmagyarázza nekünk a szabályokat? – kérdezet újra Szonja másra terelve a szót.

-             Tudjátok milyen a foci, baseball és a kosárlabda? – mi bólintottunk válaszul Nath magyarázására. – Na ezt képzeljétek összemixelve. – na itt belezavaradtunk.

-             Egyszerűben? – logikus kérdés tőlem jött.

-             Van 6 játékos egy védő alias kapus, két ütő alias baseballban az ütő és három dobó, így kapcsolódik a kosárlabdázáshoz. És két labda van: egy ún. pattogi, amelyik össze-vissza pattog és az ütőnek kell a csapattársaitől ellütni, az ellenfelekre irányítani vagy a kapuba találni vele. A másik labda az hasonlít egy nagy kosárlabdához és úgy ahogy egy kosárban, olyan karikákba kell dobni azt. A karikák a kaput szolgálják. Elég érthető volt? – érdeklődött felfogási képességünkről Matt.

-             Ez így baromság. – mutatott rá Szonja.

-             Talán, de ha jobban belegondolsz csak is idióták játszák. – vigyorodott el Ricky. – Na meg ez egy koncentráció-fejlesztő játék, mert ehhez lebegni is tudni kell a játék közben. És ehhez nagyon kell koncentrálni.

-             Szóval ha jól értelmezzem azt, amit mondtok, akkor az ütőnek vagy mi a csodának a legnehezebb? – kérdeztem…

-             Igen. És pont ezért leszel te és én az ütő. – nyomott a kezembe Matt egy ütőt, amitől tényleges én leszek az ütő…

Észre se vettem, hogy megérkeztünk! Ez egy hatalmas nagy stadionnak nézett ki. Nagyon durva. És hihetetlen magas. Na meg az a srác… Hé ezek játszanak itt. Éppen nyitottam volna a számat, mikor Ricky elnémított.

-             Ne vitatkoz vele! Ehhez elég jó szeme van…

-             Mármint a parancsolgatáshoz? – kérdezte viccből Janie. Mindenki nevetett és ezt még az érintett is megmosolyogta.

-             Igen. – válaszolt Matt

-             Mért kell a lebegés, ha senki nem használja? – ez meg milyen kérdés volt Szonjától.

-             Hát igazából, csak az arra kijelölt helyen lehet lebegni, vagy repülni.

-             De mi nem is tudunk lebegni?! – akadékoskodtam.

-             Igen, ezért lesz ehhez egy különleges állat is. – hozott oda nekünk egy pegazust Nath. Várjunk csak! Pegazus?!

-             Mint a mesében? – mosolyodott el Janie, miközben megsimogatta a jószágot.

-             Na de azok a barmok ott, mért nem állaton gyakorolnak? – mutattam az égen paszolgató és nevető embereket.

-             Mert azok a barmok egy meccsre gyakorolnak. – jelent meg az az Adonisz, akitől meg én indulok olvadásnak. Ahogy beletúr abba szőke hajába… Gyorsan megráztam a fejem, hogy eltünjön ez a folyton lejátszodó kép. – Jake King, szkvab cs.k. és edző. – nyújtotta a kezét.

-             Layla. – mondtam nemes egyszerűséggel, nem viszonozva a kéz fogást, mire egy elfojtott vigyor  – amit nekem is meg kellett csinálnom – kiséretében leeresztette a kezét.