Gyorsan kikapcsoltam a sütőt és kinyitottam, mire rájöttem, hogy ezt a pizzát sem eszem meg. Szegény pizzám szénné éget. Elfelejtkezve arról, hogy eddig a sütőben volt, ki akartam venni, mire megégettem kezem. Gyorsan víz alá tartottam, mikor csengettek.

Hát szuper! Még ilyenkor se hagyják nyugton az embereket. Á… Gyorsan kivettem a pizzát, de most kesztyűvel és rohantam is ki ajtót nyitni. Hogy lehettek ilyen hülye… De már mind1.

-             Szia! – köszönök a csengető egyénnek, aki történetesen Matt és, aki valamiért nagyon vigyorog.

-             Hát megint szia! – halálra fagyok. – Hmm… - néz végig rajtam, de minek? – jól nézel ki. – ebbe belepirultam, majd eszembe jutott mért mondta. Egy vacak kinyúlt póló volt rajtam. Ciki…

-             Mindjárt megfagyok! Nem akarsz bejönni?

-             Nem is értem miért? – forgatja a szemét, mire én grimaszolok. – Nem…  - mért nem?

-             Na gyere be és majd bent megmondod, mit akarsz. Mert nem kell nekem, hogy még egy pár ugyanolyan részeg pali, mint az – mutatok a háta mögé – ennyire stíröljön.

-             Felőlem. – vonja meg a vállát. nah végre. Okos vagyok. Mi? Igen, erre az a válasz, hogy igen. Na mind1. Bementünk.

-             Foglalj helyet, mindjárt jövök, csak felveszek valami jobb ruhát, mint ez. – mutatok végig magamon, miközben egyre vörösebb az arcom.

-             Csak nyugodtan, de siess, mert tényleg csak fél pillanatra ugrottam be. – mondja, mikor én felsietek a szobámba.

Anyám! Hogy lehettem ilyen hülye. Teljesen leégettem magam. Hol lehet az a szar nadrág! El sem hiszem, hogy ilyen hülye vagyok. Hol lehet? Hova tűnt a nadrág… és az eszem? Nem igaz… Meg van! Gyorsan felvettem és rekordidő alatt futottam le.

-             Ez gyors volt. Rickynél a mindjárt fél óra.

-             Azért ez biztos túlzás. Meg én csak gyorsan felkaptam egy farmergatyát semmi több. Jaj tényleg - kapok a fejemhez – El is felejtettem. De bunkó vagyok. Nem kérsz valamit? Mondjuk egy szénné éget pizzát? Vagy egy rohadt banánt? – kínálgatom a nem túl étvágygerjesztő kajákat, amiktől nekem is elment az étvágyam.

-             Nem kösz.

-             Biztos nem kérsz? Olyan finoman néznek ki! – nevetek. – Na, de miért is vagy itt?

-             Ricky küldött, mert nála maradt a mobilod. Bár nem tudom, hogy ehhez mért kellettem én. – nyújtja át a telefonom.

-             Ez tényleg csak fél pillanat. – keseredek el. – Bocs, hogy megvárattalak és köszi.

-             Semmi gond és szívesen. – mondja, miközben feláll. Majd kikísértem az ajtóig. – Jah és azt mondta, hogy mondjam meg, hogy jó kis szaftos smseket olvashatott benne.

-             Mond meg neki, hogy köszönöm, de nem kellett volna. – válaszolom neki, miközben guggolva a kutyámat simogatom.

-             Te tényleg ennyire kiszámítható vagy? – kérdezi, mire én kérdőn nézek rá, jelezvén, hogy mi van? – Erre a köszönetre azt üzeni, hogy szívesen és kellett volna. – grimaszoltam.

-             Én tényleg ennyire kiszámítható vagyok… Legalábbis úgy tűnik, vagy csak a húgod ennyire belém lát. – állok fel a kutyám mellől.

-             Lehet. Bár én egy kicsit se értem mi ez a köszönöm, de nem kellett volna, meg a válasz rá. – vakarja meg a fejét.

-             Szerintem örülsz is neki, hogy nem érted. – mosolygok, azon, hogy értetlenkedő pofát vág.

-             Lehet. Nah megyek. Majd még látlak. Hello!

-             Aha, hello! – köszönök el, mire ő elindul a másik irányba, mint kellett volna. – khm… Szerintem menj abba az irányba. – mutatom az irányt.

-             Jah tényleg. – nevet kissé zavartan, majd elindul arra az irányba, amerre mutattam.

Én meg indultam is vissza a házba, miközben felhívtam anyát, azért, hogy megkérdjem, mikor jön haza. Házban jóval meleg volt, hisz megint csak nekem jut eszembe pólóba kimenni a -10 fokba. Úgy kb. 10 perc múlva, felhívtam Rickyt is. Kicsöng…

-             Szia Szonja! – hallom a hangján, hogy vigyorog, ezt még megbánja.

-             Hello! Honnan tudtad, hogy azt fogom mondani, hogy kösz, de nem kellett volna? – kérdezem minden előzmény nélkül.

-             Jövőbe látok, nem tudtad. Nem amúgy, onnan, hogy ennyire kiszámítható vagy.

-             Kösz, ez most jól eset. Amúgy tényleg nem kellett volna és ezt most negatív értelemben.

-             Mért? Mi történt? De mielőtt még elmondanád előre szólok, hogy én csak jót akartam. – kezd védekezni.

-             Nyugi. Csak annyi történt, hogy égettem magam szó szerint és képletesen is. – na ez egy kicsit furán sikeredett, de hátha megérti.

-             Mi van? – vagy nem…

-             Szóval odaégettem a pizzám, miközben fürödtem és, hogy meg ne gyulladjon a ház, ezért gyorsan magamra kaptam egy pólót és lefutottam. Mikor kivettem megégettem a kezem. Majd csöngetett, én meg csak annyi ruhában, amennyi rajtam volt kimentem kinyitni az ajtót. Ez olyan gáz! – hadartam el, mire ő csak nevetett.

-             Nyugi. – nyugtat, mikor egy ajtócsapódást hallok a vonal túloldalán, ami azt jelenti, hogy megérkezett Matt.

-             Ez Matt, mi?

-             Igen és van egy olyan érzésem, hogy mindjárt beszél velem. Egy pillanat. – mondja, majd leordibálja Mattnek. – Na mi volt?

-             Nem veszel rá még egyszer, hogy elmenjek hozzá. Teljesen leégettem magam előtte. – válaszol Matt alig hallhatóan a húgának.

-             Oké, megbeszéltük. – mondja, majd újra hozzám beszél. – Tényleg leégette magát?

-             Csak a végén rossz irányba ment, mint kellett volna, amúgy semmi különös.

-             Ok.

-             Ok – visszhangozom. – Nah megyek, kialszom magam, hello!

-             Szia!