6. fejezet

Ellentétek és teljes stimm

Tegnap este egy csomó képez csináltunk Jázmin fényképezőgépével magunkról és tök jók lettek! A képeket felraktuk a gépére, onnan pedig színesen kinyomtattuk. Minden képből kettőt. Úgyhogy haza vittem egy rakat képet.
Ma Szonja nem jött suliba. Ami félig jó is volt, félig rossz is. Azért volt jó, mert Janie egyedül nem piszkált annyit, de rossz volt, mert nem tudtam, mi van vele és fel se mertem hívni, nehogy valamelyik fiú véletlenül meglásson. De felhítam Lucast. Aki azt mondta, most nem ér rá beszélni, de találkozzunk délután a városban.
Ma viszont Rajzklub. És be vagyok parázva. De miért is félek tulajdonképpen? Attól, hogy Szonja nem jön, még túl fogom élni a Nathannal való találkozást (Szonja is jár a Rajzklubba Chloeval és velem együtt. Négyen járunk ide egyedül az osztályból.) Meg amúgy is! Mi okom lenne félni ettől a beképzelt majomtól? Nincs benne semmi félelmetes! Az se biztos, hogy tudja, hogy ott fogok lakni! Hisz addig még van egy hét. És az se érdekel, ha tudja. Majd elkerülöm. Eddig se esett nehezemre.
Azt a házit kaptuk a klubban, hogy készítsünk egy kollázst valamilyen témával kapcsolatban. Mivel csak tegnap kezdtem hozzá, nem nagyon lett jó. Először egy lányt kezdtem el rajzolni, de utána, mintha a ceruza átvette volna az irányítást a kezem fölött. És egy Jázmin lett belőle. Mivel pedig kollázs kellett, a tegnepi képekből vágdostam ki részeket és mellé ragasztottam. Csak ezek miatt lett elviselhető az egész. Chloe persze esküszik rá, hogy baromi jó lett, de szerintem nem egy nagy szám. Viszont a kép, amit rajzoltam nagyon is hasonlít Jázminra. Ő mi másról is csinálta volna a kollázst, ha nem Garfieldról? Van egy csomó képem, meg újságja, meg mindene otthon, legalább a beszerzéssel nem volt gondja. Nathan nem tudom miről csinálta, de délután úgyis megtudom, nem tök mindegy? Kár, hogy Szonja nem jött. Egy ékszerkiállítást rajzolt, egy csomó ékszerrel, meg újságból kivágott képekkel.
Álmodozásomból a rajzterembe éppen bejövő Nathan zökkent ki.
- Hali.
- Neked is.
- Mizu?
- Semmi.
Hallgatunk. Nem is értem, miért beszél hozzám.
- Miért nem vagy kedvesebb?- vigyorog.
- Mert egy felfújt majom vagy.
- Miről csináltál kollázst?
- Egy lányról. A téma a barátság.
- Én a tengerről.- a tengerről! Imádom a tengert! Alig bírom leplezni a kiváncsiságomat. De azért valahogy sikerül.
- Aha.- jó volt, nem?XD
- Na jó gyerekek, mindenki vegye elő a kollázsát.- mindenki előkotorja a lapot. Mindenkié szuperül néz ki, kivéve az enyémet. Még ki se színeztem, fekete-fehér, kivéve a képeket.- Akkor nézzük sorban, kié, milyen lett. Szonja hiányzik?
- Igen, tanárnő.- válaszol Chloe.
- Ok, Chloe, akkor a te kollázsodat nézzük meg először.- még vagy hatan járnak rajtunk kívül a klubba. Chloe a legidősebb az osztályból.- látom a témád megint Garfield.- mosolyog a tanár. Hát igen…- de nem rossz. Sőt nagyon is jó.
Látom, hogy Nathan ránéz a rajzomra, mejd hirtelen elsápad. Akkor nem tudta. Legalább tudom, hogy a rajzot fel lehet ismerni.
- Layla, te jössz.- kiviszem a rajzot és felmutatom.
- A téma a barátság. Ezeket a képeket egy barátommal készítettem a minap.
- Nagyon jó! Végre nem csak az unalmas színes rajzok. És nagyon élethű lett. És a lány is nagyon szép.- ránézek Nathanra, ami még mindig fehér, mint a kréta és szótlanul a helyemre megyek. Most ő következik.
- Ennek a témája a tenger. A külömböző fajta halak…-…bla, bla, bla… Amikor vissza ül a helyére, akkor sajnos hozzám szól.
- Honna ismered Jázmint?
- Közöd? Előbb utóbb úgyis elmondja.
- Már mondott valamit. Hogy lakótársaik lesznek. De nem mondta, hogy te…
- Csak tegnap találkoztunk. Amúgy is, leszállnál végre a témáról?!
- Parancsára!

Nem szállt le róla. Jó, hogy vége van már a Rajzklubnak. Már untam ott lenni. És a házi is könnyű. Mára beszéltük meg a találkozót Lucassal, suli után elmegyünk a Mekibe kajálni. Utána meg még meglátjuk. Lehet, hogy olyan jó tanácsot kapok ma is tőle, hogy megint el kell majd rohannom. De most itt jön velem Chloe. Nem tud még haza menni, ezért felajánlottam neki, hogy jöjjön el velem és bemutatom Lucasnak. Úgyis mindkettőjüket össze akarom hozni valakivel, itt az alkalom.
- Biztos, hogy nem baj, ha megyek? Nem fogok zavarni?
- Nem, dehogy is! Nem járunk Lucassal, már mondtam! És szeret új embereket megismerni.
- Ok.
Nagy sokára odaérünk a Mekibe, és látom, hogy Lucas már messziről integet. Amikor pedig meglátja, hogy velem van Chloe, akkor vörösödő fejjel leengedi a kezét…. XD
- Szia. Lucas, ő Chloe, Chloe, Lucas. Meghívtam Chloet, hogy kajáljon velünk még…
- Fél óráig.- segít ki.
- …fél óráig. Nem baj?
- Dehogy. Szeretek új embereket megismerni. - Chloera vigyorgok, majd intek, hogy üljön le.
- És te melyik suliba jársz Chloe?
- A Hermanba. Te?
- Én a…
- Figyu, addig elmegyek a kajákért, jó? Addig dumáljatok, vagy nemtom. - tökéletes ok, hogy kettesben hagyjam őket. Amikor felállok, visszafordulok és rávigyorgok Chloera, amiből Lucas semmit sem lát. Mire Chloe egy nemzetközi jelzéssel válaszol.
Tényleg elmegyek a kajákért, és mire visszatérek, már rendesen beszélgetnek, és szerencsére nem a suliról. Lucas éppen nevetve magyaráz valamit.
- És arra emlékszel, amikor kiszöktünk, és Anita néni nagyon mérges lett és szólt a szüleinknek?- emlékszel? Anita néni? Mivan?
- Persze! És amikor…?- közbevágok:
- Miról maradtam le?- értetlenkedek.
- Képzeld, kiderült, hogy egy óvodába jártunk!- meséli Lucas. Dejó! Legalább tudnak miről dumálni.
Chloe hirtelen rám néz, majd az órájára, ezt követően pedig felkiált.
- Jó ég! Már ennyi az idő?! Rohannom, kell! Sajnálom, majd találkozunk. Sziasztok.- és elsiet. Nem tudom, hogy azt, hogy majd találkozunk Lucasnak, vagy nekem mondta-e, de szerintem úgy… mindkettőnknek egyszerre.
- Nah? Szerinted jó fej?
- Igen…- itt habozik.- De most egy fontosabb dolgot kell mondanom neked. Kapaszkodj meg…. Szerelmes vagyok valakibe.- kis híján leesek a székről. Lucas utoljára három éve volt szerelmes valakibe.
- És ki az?- kérdezem, miután feltápászkodom.
- Azt… még nem mondanám el, ha nem baj…
- Dehogy! Már ez is elég információ egyszerre. Még fel kell dolgoznom.- erre rám nyújtja a nyelvét.- most én jövök. Elköltözünk.- erre majdnem kiköpi a kóláját.
- MI?!
- Nyugi, nem messzire, csak a város másik felére. Tudod, már mondtam, hogy felújítjuk a házat.
- Jah, jó. Már megijedtem.
- Akkor most kvidtek vagyunk.
- Igen. De mondok valamit, amin meg fogsz lepődni. Most nekem kell mennem. Van még egy kis dolgom otthon. Nem baj?
- Dehogy! Ezt még párszor megcsinálhatod ahhoz, hogy kvittek legyünk…- vigyorgok.- De akkor már én is megyek. Még nekem is van egy kis dolgom otthon…- írni Álomlovagnak. Így haza megyünk.

Otthon. Már megyek is fel chatre. Még  van fél óra addig, amikorra megbeszéltük a beszélgetést, de látom, hogy ő is fent van. Szinte rögtön ír.
Álomlovag: Szia Ranibow. Hiányoztál.
Rainbow: Te is nekem. Mizu?
Álomlovag: Ennek örülök. :D Szügségem lenne a tanácsodra lány-ügyben.
Rainbow: Örömmel segítek. Pontos kérdés? Szerintem mondd el neki, hogy szereted. Próba szerencse.
Álomlovag: Már elmondtam neki. Mármint azt nem hogy ő, de azt mondtam neki, hogy szerelmes vagyok valakibe.