Üdv a gportal legeslegjobb feltörekvő Eragonos&Sztoris
oldalán! Itt mindent megtudhatsz az Eragon című könyről és filmről
illetve remek sztorikat is olvashatsz! Nézz körül, olvasgass! NAVIGATIONS 01 || Vendégkönyv 02 || Panaszkönyv 03 || Reklámkönyv 04 || Ötletláda 05 || Stories 06 || Novellas 07 || Szereplők 08|| Eragon 09 || Szórakozás 10 || Főoldal 11 || VERSENY
ELITE-AFFILATES Neera Tamy/Wanda Ne jelentkezz, ez csak site-tesóknak van =D
TOP-AFFILATES Még 7 hely.
Jelentkezés a Chatben vagy a VKban You? CHAT Légyszi:
- ne káromkodj
- ne írj mások nevében
- ne hirdess (reklámkönyv) - ne ócsárold az oldalt (panaszkönyv)
BANNER ME NE LOPJ! Kérlek ne lopjatok, mert amit itt láttok, minden saját gépelés és keresés. Én nem loptam semmit, lécci ti se lopjatok. Szal, ha kell valami kérjétek el, akkor odaadom, csak ne lopjátok.
-Mi az? Mi történt közted és Nath között? – kérdeztem meg.
-Semmi extra. Csak összevesztünk valami baromságon, persze 1 óra múlva már ki voltunk békülve.
-Hát akkor, mért nem csókoltad meg, mikor meg akart?
-Öcsém! Te is mindent észreveszel? – erre elmosolyodtam. – Jó, szóval…
-De őszintén válaszolj, kérlek.
-Oké. Szóval mondtad, hogy szakítottál azzal hülye Tylerrel és nem akartam… nah, szóval… érted.
-Nem akartad, hogy eszembe jusson, mi? – bólintott. – Köszönöm, de nem kellett volna. – itt elkezdett bólogatni, mint aki nem hitt nekem. – Tényleg! Nem haltam volna bele.
-Oké! De most már gyere be, megérkeztünk. Kinyitotta az ajtót és beléptem az ismerős házba. Nem nagyon változott azóta, amióta láttam. Matt is ott ült, ahol szokott. A gép előtt. XD
-Szia Matt! – köszönt neki Ricky.
-Sziasztok - válaszolt Matt, mikor meglátott engem is.
-Hello.
-Szóval már megint itt alszik valaki. Mondd csak! Anya megengedte, hogy itt aludjon Szonja? – egy kicsit meglepődtem azon, hogy tudja, hogy ki vagyok.
-Miért zavar?
-Nem különösebben – válaszolta.
-Amúgy meg tudd, hogy úgyis megengedné. Csak a te hülye perverz haverjaid nem jöhetnek fel. – mondta Ricky, majd kinyújtotta a nyelvét.
-Kösz hugi.
-Szívesen bátyó. Gyere menjünk.
-Okés, szia Matt. – köszöntem el Ricky bátyjától, az meg visszahúzta a fejére a fejhallgatót. Mi meg indultunk is fel az emeletre. A szobája nem változott sokat azóta, amióta láttam. Minden ugyanott volt, ahol régen. Csak a fala színe lett sárga a fehér helyett. Amúgy az egyéniségéhez hasonlít a szobája, ahogy a ruhái is, így sosem volt meglepő tőle egy plüss állat se. Szinte mindenféle volt belőle.
-Még mindig? – mutattam a plüss állatok felé.
-Nem bírok leszokni róluk. – ült le az ágyára és megfogta a kedvenc plüss maciját. Valahogy az az érzésem támadt, hogy mondani vagy kérdezni akart valamit, de még sem tette.
-Nah mondj nyugodtan. – itt értetlenkedő képet vágott. – látom rajtad, hogy meg akartál kérdezni tőlem valamit. Mondjad! Hallgatlak!
-Oké! Huh… - fújta ki magát. – Hogy is kezdjem… ? Csak annyit akartam, hogy elmeséled nekem részletesen, hogy, hogy kezdődött ez az egész?
-Mármint a szakítás? – bólintott. Ez volt az a téma, amiről a legkevésbé akartam beszélni, de ha már rákérdezett, elmondom. – Azt tudod, hogy ma lett volna egy randink?
-Aha, persze.
-Szóval elmentem arra a randira és ott vártam vagy fél óráig. Mire ő rászánta magát arra, hogy felhívjon. Megmondta, hogy szeretne szakítani, mert bele van esve egy lányba. Én persze nem akartam, de ő végül dobott engem azért a csajért, akiről kiderült, hogy egy rib… innentől már te is tudod.
-Oh, értem… - nem mondott többet.
-Amúgy helyes a tesód. – jegyeztem, mire ő hozzám vágott egy párnát.
-Bocs, rosszul emlékszem, hogy vagy egy órája azt mondtad, hogy te Tylert szereted?
-Az egy órája volt… - vigyorogtam.
-Szóval az egy órája volt. – mondta, mire kopogtak, na és ki nyitott be. Nah ki? Hát Matt.
-Sziasztok! Bocs a zavarásért, de beszélnem kell veled! Négyszemközt! – kérte Rickyt.
-Oké, felőlem. Ha nem baj? – fordult felém Ricky, én megráztam a fejem, mire ő kiment. Persze én nem bírtam ki, hogy ne hallgatózzak.
-Mi az? – kérdezte Ricky a bátyjától idegesen.
-Ugye tudod, hogy ő is?
-Igen tudom, hogy ő is olyan, mint mi. – hát igen hisz én is ember vagyok. – hogy ő is varázstudó. Persze, hogy tudom. Már csak az a kérdés, hogy ő tudja-e? – hát most már tudom. Amúgy mi vagyok? Varázstudó? Az meg milyen?
-Csak ennyit akartam. Na hello! Jó szórakozást!
-Meg lesz! – gyorsan visszaültem a földre.
-Nah végre, hogy visszajöttél. Már kezdtem magam halálra unni. – szólaltam meg, mikor belépett. Na jó nem bírom ki, kinyögöm. – Hallgatóztam.
-Mit hallottál? – teljesen elsápadt.
-Mindent. Végig hallottam. – nah most vagy soha meg kell kérdeznem. – Mi az, hogy varázstudó? Aki ilyet tud? – mondtam, majd csináltam egy tűz gömböt, végül eltüntettem.
-Aha. – látszott rajta, hogy megkönnyebbül.
-Te is tudsz ilyet? – érdeklődtem.
-Aha. Meg ilyet is. – Majd egy másodperccel később ott volt a kezében egy zacskó csipsz. – Szereted a napsütést? – érdeklődött.
-Aha, de most esik…
-Emlékszel, mikor sírva jöttél hozzánk, mikor szakítottál azzal a bunkóval? – bólintottam. – Akkor éppen esett, de mikor megvigasztaltalak, és már boldog voltál, akkor már sütött a nap.
-Én? – lepődtem meg.
-Csak koncentrálj és menni fog. – mire én koncentráltam és kisütött a nap.
-Wow… És tesód is? És Nathan? – bólogatott. – Szóval ebből lett az összeveszés?
-Nem egészen… Igazság szerint… - egy pillanatra megakadt – emlékszel arra, hogy én sose emlékeztem arra, hogy mi volt óvodás koromban? – bólintottam. – Azért nem emlékeztem, mert le volt kódolva az agyam – erre már totálisan le voltam döbbenve. – azért, hogy mivel nem varázstudók közé mentem suliba és akkor még kicsi voltam, attól féltek, hogy elárulom a titkomat. Persze ez a Varázslat szó volt a „jelszó” és a randin kezdtem elgondolkodni rajta. Majd mikor megtudtam mindent teljesen kiborultam. Nathan elküldtem, de végül megbeszéltük a dolgot.
-Anyám! Ez durva. – jegyeztem meg.
-Nekem mondod! Te mikor jöttél rá? – kérdezte tőlem.
-Egyszer elfogyott a melegvíz, de ezt már csak akkor vettem észre, mikor tele engedtem a kádat. Idegességemben rácsaptam a kád szélére, mire víz forrni kezdett. Mikor elengedtem a kádszélét ijedtemben, a víz abbahagyta a forrást. Egy kicsit megijedtem. A lányok is?
-Mármint Layláék is varázstudóak-e? – újra csak bólintottam. – Aha, asszem. – kopogás. – Már megint mi van Matt.
-Bocs, hogy élek, hugi. – szólalt meg Matt. – Amúgy meg anya hazajött és felküldött nektek egy kis kaját. - majd lerakta elénk a tálcát. – Am csak én vettem észre, hogy az előbb zuhogott, majd egy másodperccel később már sütött a nap?
-Nem csak te. – vigyorogtam, mire neki leesett minden. Hát mondhatni nagyot koppant. – Neked milyen erőd van? – kérdeztem tőle.
-Ez nem volt jó ötlet. – mondta nekem Ricky, de nem értettem mért.
-Ilyen. – mondta Matt, majd lefröcskölt vízzel, mire teljesen elázott ruhám.
-Szerintem se. – szólaltam meg végül. – Kösz Matt. Igazán hálás vagyok. Most már legalább nem kell lezuhanyoznom.
-Szívesen Szonja, máskor is. Amúgy jobb lesz, ha megszárítod őt, hugi. Még a végén megfázik.
-Oké! Meg lesz. De most már kimehetsz. Majd szólunk, ha szomjasak leszünk. – vigyorgott Ricky.
-Álmodban hugi.
-Azt nem hiszem bátyó. Na Hello! – köszönt el bátyjától, majd Matt ment is el.
-Ti mindig veszekszetek? – kérdeztem Rickytől, amikor Matt már kiment.Ezekben a szócsatákban vagy mikben ki szokott nyerni?
-Általában én, de néha ő. Persze én nem emlékszek ilyen esetre, de ő igen. – nevettem. – Na várjál! Megszárítalak! Teljesen kiment a fejemből, te meg mindjárt megfagysz.
-Nem kell, teljesen jól vagyok. – de ő nem hagyta magát. De végül is jól döntött, mert úgy, hogy nem voltak vizesek a ruhám már sokkal kényelmesebbek voltak. – köszi – köszöntem meg, mikor abbahagyta.
-Nincs mit. De legközelebb te is meg tudod csinálni magadnak, csak egy kicsit koncentrálnod kell… Persze lehet, hogy neked egy kicsit nehezebb lesz, mint nekem, de reméljük, megbirkózol vele. – erre hozzá vágom a párnámat.
-Kösz. Amúgy én hol fogok aludni?
-Tesóm ágyában, úgyis bejön neked!
-Dugulj el! Köcsög vagy!
-Tudom. Ez már csak én vagyok. - kinyújtottam rá a nyelvem.
-Most komolyan?
-Szerintem az lesz, hogy hozzunk fel neked matracot, és azon alszol majd. Jó lesz?
-Persze! Menyi lehet az idő? – majd megnéztem a mobilomon az időt. – Uramisten már fél tizenegy! Van valami házi holnapra? – érdeklődtem, mire ő megrázta a fejét. Remélem igaza van.Gyorsan összeszedtük a cuccainkat.Felhoztunk nekem a matracot. Vagyis volna. Mert inkább Matt cipelte fel, mint mi. Mikor felhozta, lerakta és neki dőlt a falnak. Azt akarta nézni, hogy szenvedünk. Ezt persze, mi is észrevettük. Ezt persze mind ketten észrevettük, majd egymásra néztünk és kacsintottunk. Párnákat teleportált a kezébe Ricky, az egyiket meg nekem adta. (Matt ebből a tervből semmit sem sejtett.) Majd a párnákkal el kezdtük ütögetni. Mire az erejét használta ellenünk és teljesen eláztunk, még az ágyak is. De sikeresen kitoltuk a szobából Mattet, majd bezártuk az ajtót.Gyorsan megszárítottuk magunkat, meg a többi dolgot, ami még vizes lett. Vagyis csak Ricky, mert én csak próbálkoztam, nem sok sikerrel. Mikor már ott jártam, hogy sikerült meggyújtanom a ruhámat, abbahagytam a próbálkozást. Majd Ricky adott egy pizsamát, amit felvehettem és lefeküdtünk aludni, de én nem nagyon tudtam. Szóval egy beszélgetést kezdeményeztem.