2. rész

Már most gyanakodnának?

  Az ajtóban ott állt Ryuk. Az ikrek feltápászkodtak, majd ránéztek a különös szerzetre. Nao elmosolyodott.

  - Pont időben… Az első gyilkosság után… Te vagy az a bizonyos Halálisten, akié a füzet? - mosolygott a lány.

  - Ehe… Igen. – mosolygott Ryuk is.

  - Mi a neved? – kérdezte Shun

  - Ryuk.

  - Mondd, Ryuk… régen Kira is egy hasonló füzettel ölt? – kérdezte gyanakodva Nao.

  - Vág a logikád. Bár itt változtattam a sima bejegyzésnél bekövetkező halálnemen.

  - Miért?

  - Untam a szívrohamokat. – felelte lazán a halálisten.

  - És ki volt ennek a legutolsó gazdája? – kérdezte Shun.

  - Ennek még nem volt gazdája. Te vagy az első, Shun.

  - Akkor megkérdem másképp. Kihez szegődtél utoljára, azaz ki volt Kira? Gyanítom, hogy meghalt.

  - Jól gondolod. Szedjétek össze az információkat, hátha össze tudjátok rakni.

  Nao egy pillanatig nézte a halálistent, majd nyugodtan elmondta a következtetését:

  - Kira diák volt. Egyetemista. Ráadásul éltanuló, mivel nagyon sok ideig nem tudták elkapni. És szerintem akkor lehetett elsőéves. 5 éve egyetlen egyetemista elsőéves halt meg szívrohamban, az pedig a mi egyetemünkre járt. Yagami Light. Helyes az okfejtésem, halálisten? – nézett rá Nao, mire Ryuk csodálkozva nézett rá.

  - Hibátlan, és még el is találtad.

  - Yagami Sayu, a húga a mi osztályunkba fog járni a halasztások miatt. – mondta elgondolkodva Shun. – Biztos hogy ő nem tudta a bátyja titkát.

  - Azt hiszem megváltozott az álláspontom, Shun. – állt fel a kanapéról Nao. – Folytatnunk kell, amit Kira csinált… egy szebb, békésebb világért. Egy olyan világért, ahol nem kell félni az utcán a kiskorúaknak, ahol az emberek vigyáznak egymásra, ahol nincs bűn és árulás…

  - Tudod, Nao… Light is ezt mondta anno. Aztán beírtam a listámba, és meghalt. Az öcsédét is én fogom beírni, amennyiben végig ő lesz a tulajdonos.

  A fiún nem látszott, hogy megijedt volna. Szenvtelen arccal hallgatta, amit Ryuk mondott. Nao elcsodálkozott a fiún, hogy mennyire magabiztos, és hogy mennyire nem törődik azzal, hogy akármikor megölhetik.

  - Mi ez a Halálisten-látás? – kérdezte Shun.

  - Egy halálisten látja az emberek feje fölött a nevét és hátralévő éveinek számát. Ezzel a látással ugyanezt látod. De nincs ingyen.

  - Gondolom nem pénzben számolod. – morogta Shun.

  - Hát nem. – vihogott Ryuk. – Az ára a hátralévő életed hosszának a fele.

  - Rendben. – mondta Shun.

  - Shun, ne! Felfogtad te ezt az egészet?! – ellenkezett Nao. – Add inkább nekem a Szemet! Nem akarom, hogy az öcsém rövid ideig éljen…

  - Sajnálom, de nem áll módomban neked adni a Szemet. – közölte Ryuk. – Nem te vagy a listám tulajdonosa.

  Nao megsemmisülten nézett maga elé, majd Shun ezt kihasználva alkut kötött Ryuk látására.

  - És most? – kérdezte Shun.

  - Beírjuk az összes bűnöző nevét. – mondta Nao eltökélten, majd maga elé húzta a laptopját, és néhány kóddal feltörte a rendőrség adatbázisát.

…

3 hónappal később

Országos Rendőr-főkapitányság
Kanagawa

  A megbeszélésről épp kilépő Yagami és Matsuda az új Kiráról tárgyaltak.

  - Lehetséges volna, hogy újabb halálisten jött? – kérdezte fojtott hangon Matsuda.

  - Több, mint valószínű. És van elég nyomunk, hogy elinduljunk. Tudjuk, mi a gyilkos fegyver, és ha jobban megnézzük… ez a Kira is csak egy felsős elemista. Legfeljebb egy egyetemi elsőéves. – sóhajtott Yagami.

  Az idő múlásával mindkét férfin egyre jobban mutatkozott az évek száma, amiket maguk mögött tudhattak. Bár Matsuda jóval fiatalabb volt felettesénél, a néha-néha kinövő borosta és az őszhajszálak neki is megjelentek. Yagami úr nyúzottsága a fia halála miatt még 5 év után sem tűnt el, emellett egyre jobban mutatta magán az 50 év fölötti kor jeleit.

  - Uram, tegyük hozzá, hogy az első áldozat a Kanou régióból került ki, ugyanúgy, mint… mint Lightnál. – mondta Matsuda.

  - Valószínűnek tartod, hogy ez a Kira is itt él?

  - 70%. – bólintott Matsuda.

  - Az öcséd hol is tanul? – kérdezte szemöldökét ráncolva Yagami.

  - Toho egyetem. Rendőrnek tanul.

  - Állítsd rá az ügyre! Keressen olyan embereket, akik éltanulók, és osztják Kira elveit!

  - Rendben, megkérem… - mondta bizonytalanul a férfi, majd továbbmentek az iroda felé.

Toho egyetem – Tokió

  - Shun, gyerünk már! Egyedül te tudsz baseball-ozni! – könyörgött Shunnal az egyik fiú.

  - Ajj, menj előre, 3 perc, és megyek utánad… - sóhajtott lemondóan Shun.

  - Szegény… elmarad az otthoni pihenés? – kérdezte Ryuk.

  - Sajnos úgy néz ki. – hajtotta le fejét a srác. – Ryuk, megkérhetlek, hogy most egy darabig Nao-t kövesd? Az egyik osztálytársunkkal felmennek hozzánk tanulni, és félek, hogy a srác megtalálja a Halállistát.

  - Hát, ha nagyon ezt akarod… - mondta Ryuk, majd kinyitotta szárnyait, és Nao keresésére indult.

  Pár perc múlva meg is találta a lányt. Egy jó kiállású srác mellett ment, és időnként harsány nevetések hallatszottak felőlük.

  - Nocsak, Nao! Egész jó pasit fogtál ki magadnak! – jegyezte meg Ryuk, mire Nao megpördült a tengelye körül, majd amikor tudta, hogy ez kicsit furcsán nézhetett ki kívülről, fogta magát, és turkálni kezdett a táskájában a mobilja után.

  - Valami baj van? – kérdezte a srác.

  - Jah, nem, semmi, csak elfelejtettem megkérdezni Shun-t, hogy otthon van-e. Bocsi. – felelte a lány, majd előhúzta a telefonját.

  - Jó, semmi baj. – mosolygott a fiú.

  Nao felhívta Shun-t, aki pár mondatban elmondta, miért küldte a Halálistent, és hogy egy darabig nem megy haza, majd mindketten letették, Nao pedig továbbindult a sráccal.

…

Este 6 óra

A Takashita ikrek háza

  Shun nagy sunggal rontott be a házba, az ott lévők nem kis meglepetésére.

  - Üdv itthon. – ment ki az előszobába üdvözölni ikertestvérét.

  - Szia… - nyögte ki fáradtan a fiú, majd fejével némán a nappali felé intett, azt kérdezvén, hogy a másik fiú ott van-e még, mire Nao bólintott egyet. Mindketten bementek a nappaliba, majd Shun kezet rázott a másik fiúval. – Hello, Sho! – köszönt neki, mire a srác meglepetten nézett rá.

  - Honnan tudod a nevemet? – kérdezte. Shun persze a Halálisten-látását alkalmazta, amikor kinézte a fiú nevét.

  - Nao sokat mesélt rólad. – vágta ki magát. Nao elpirult, de nem szólt semmit, mert tudta, hogy gyanúsak lennének. Pláne hogy Sho bátyja egykor Kira után nyomozott, és a lány feltételezése szerint rá is állította Sho-t az ügyre. Már csak azért is érdemes Sho-val foglalkozni, mert akkor valamilyen szinten elterelődik a gyanú afelől, hogy ő lenne Kira, ha be tudják bizonyítani, hogy kapcsolatban vannak. „Tehát járnom kell vele.” – gondolta a lány halványan mosolyogva. Csöppet sem volt ellenére a dolog, már csak azért sem, mert tetszett neki a fiú. És hogy annak ellenére, hogy Kirát gonosznak találta, egyetértett azzal, hogy a bűnözők túl sokan vannak, hogy egy merő borzalom a világ, és hogy ennyiből szükségünk van Kirára. Viszont azt mondta, hogy nem igazságos az, hogy öl.

  - Nao, nem maradt véletlenül nálad az angolfüzetem? – kérdezte Shun, mire Nao azonnal rájött, hogy rejtetten azt kérdezi, hogy nála van-e a Halállista.

  - De, úgy emlékszem, nálam van… - mondta, majd kisietett az előszobába, és előhúzta a borítóban lévő, angolfüzetnek álcázott Halállistát a táskájából

  - Nocsak… ti aztán tudtok valamit! – kuncogott Ryuk. Nao elment mellette, be a nappaliba, majd átnyújtotta Shun-nak a füzetet.

  - A padban maradt. Legközelebb vigyázz jobban! – szidta meg az öccsét, miközben az azt gondolta, milyen jó színész lenne a nővére.

  - Nem megyünk el sétálni? – kérdezte Sho.

  - De, mehetünk. A cuccot nyugodtan itt hagyhatod. – mondta a lány. – Csak egy pillanat, felszaladok 1-2 dologért a szobámba.

  - Oké. – mondta Sho, majd elindult felvenni a cipőjét. – Mondd, Shun… - kezdte elhaladván a srác mellett. – Te támogatod Kirát? – kérdezte a szemébe nézve.

  - Szerintem Kira gonosz. Szerintem ő valahogy… hát nem is tudom. Lényeg, hogy szerintem gonosz, és hogy nincs joga embereket ölni. – felelte a fiú.

  - Shun, hogy tudsz ennyi hazugságot egy levegővel kimondani? – vihogott Ryuk.

  - Viszont… valahogy úgy érzem, tényleg csak jót akar a bűnözők irtásával, hiába gonosz és könyörtelen az összessel kivétel nélkül. Hiszek abban, hogy egy jobb világot akar létrehozni, de az, hogy ilyen úton teszi, az nem igazságos senkivel szemben sem.

  - Hibátlan okfejtés. – mondta Sho, majd magára küszködte a cipőjét.

  „Gyanakszik?” – gondolta Shun. – „Felkérték, hogy kapcsolódjon be a nyomozásba, és vagy én vagy Nao az elsőszámú gyanúsított, vagy pedig csak érdeklődik? Teljesen mindegy, maradjunk teljesen természetesek.”

  - Itt vagyoook~! – robbant be az előszobába Nao. – Csak a pénztárcámat kerestem. Shun, majd jövünk. – mondta testvérének.

  - Rendben. – bólintott, majd figyelte, ahogy a páros kilép az ajtón, és elindulnak az utca felé.

…

  - Mondd Sho… miért tettél fel Shunnak annyi kérdést Kirával kapcsolatban? – kérdezte Nao.

  - Dolgozok a Kira-ügyön. – felelte a fiú. – A bátyám kért meg, hogy segítsek, és keressek az egyetemen olyan éltanulókat, akik egyetértenek Kirával. Ahogy látom, a… melyikőtök az idősebb? – kérdezte elbizonytalanodva.

  - Én. – felelte Nao.

  - Szóval… ahogy látom, az öcséd elég realistán gondolkodik Kirával kapcsolatban. Na és te? – nézett a lányra.

  - Engem már kifaggattál. Minden erőmmel keresném Kirát, ha lenne rá lehetőségem. – jelentette ki Nao.

  - Szeretnél csatlakozni a nyomozócsoporthoz? – kérdezte a fiú, mire Nao meglepetten ránézett.

  - Mi kéne hozzá? – kérdezte a lány.

  - Csak egy megbízható kapcsolat a nyomozócsoport egyik tagjával, azaz ajánlás, és néhány meggyőző érv és képesség. Neked mind megvan.

  - Milyen kapcsolat?

  - Mondjuk egy kicsit személyesebb.

  „Túl gyors a tempó, Sho! Még nem is gyanúsítottál.” – gondolta a lány.

  - Na várj. – szólalt meg Nao, majd (mivel már a közelben lévő parkban sétáltak) leült az egyik padra. – Most te jogosan kéred azt, hogy járjunk, csak azért, mert jót akarsz, vagy csak egy jó indokot keresel arra, hogy megfigyelhess, mert egyébként gyanúsítasz?

  - Csak mert jót akarok és mert én ezt mindennél jobban szeretném. Nem vagy gyanúsított. Ha az lennél, én akkor se megfigyelni akarnálak. Szóval mindezektől függetlenül is szeretném, ha járnál velem. – nézett a szemembe, mire Nao zavartan pislogott. Sho kihasználta a lány pillanatnyi zavarodottságát, előrelendült, átölelte, és megcsókolta.

Hogy ehhez Shun mit fog szólni, és hogy Sho valójában mit is szeretne, megtudjátok a 3. részből xD

Kösz hogy elolvastad xD