1. fejezet
Ryuk új listája

  Ryuk, a halálisten ismét unalmasan tengette napjait a Halálistenek világában. Pont úgy, mint 5 éve, mikor először ejtette le a listáját az emberek világába.

  - Ryuk, már megint mit bámulsz? – kiáltott neki oda egy halálisten.

  - Ehh… semmit. De unatkozok. Itt semmit se lehet csinálni! – nyögte ki keservesen, majd előhúzta a Halállistáját – ami immár a harmadik volt a sorban (egyet elhagyott, a másodikat L semmisítette meg).

  - Mire készülsz, Ryuk? – röhögött gúnyosan egy másik Halálisten. – Megint egy emberhez akarsz szegődni? Emlékszel, mi lett a vége.

  - De ott legalább nem unatkoztam! Nézzetek magatokra! Csak alszotok meg kártyáztok! Mi értelme van ennek?! – kérdezte, majd odasétált a szakadékhoz, ami elválasztja a Halálistenek világát az emberekétől. A szakadék fölé tartotta a listát, majd ledobta.

  - Hát Ryuk, te nem változol! – röhögték ki, majd folytatták „izgalmas” kártyajátékukat.

2011. május 15.

  Takashita Shun csendesen sétált hazafelé Kanagawa város kihalt utcáin. Jó hírei voltak a nővére számára, miszerint mindkettőjüket felvették az egyetemre.

  Már majdnem otthon volt, amikor valami az orra előtt esett a földre. Azt hitte, valamelyik paraszt dobálózik, de felvette. Ugyanabban a pillanatban hitetlenkedő kacagás hagyta el a száját a borító láttán.

  „Death Note”

  „Fú, ha én ezt megmutatom Nao-nak, oda lesz meg vissza. Odavan az ilyen dolgokért.” – gondolta a srác, és már rohant is haza a nővéréhez.

  Otthon gyorsan ledobta a cipőjét, és elkiáltotta magát:

  - Itthon vagyok!

Nao kijött a konyhából, és mosolyogva üdvözölte testvérét, miközben a kezébe nyomott egy csésze forró teát.

  - Milyen napod volt? – kérdezte a lány.

  - Jó! – felelte Shun csillogó szemekkel. – Jó hírt hoztam. Felvettek minket! – közölte, mire Nao átölelte.

  - Hát ez szuper! – örvendezett. – De most gyere enni!

  - Először is hoztam neked valamit. – azzal kotorászni kezdett a táskájában, és előhúzta a füzetet.

  - Death Note? – nézegette furcsán a füzetet. – Azaz Halállista? Chh jó vicc – kacagott.

  - Szerinted mi ez?

  - Szerintem egy hülye vicc. – mondta lazán, majd kinyitotta. – „Hogyan használd”… hm… „Akinek a nevét ebbe a füzetbe leírják, meghal.” Hagyjuk, Shun, ez hülyeség! Ilyen egyszerűen nem létezik.

  - Emlékszel Kirára? – kérdezte megbabonázott tekintettel. – Volt ereje úgy ölni, hogy nem érintkezett az áldozataival, és irtotta a bűnözőket, hogy jobb világot teremtsen! És nézd ezt a szabályt: „A bejegyzőnek ismernie kell az áldozat teljes nevét és arcképét. Következésképpen a bejegyzett személy teljes névrokonai nem halnak meg.” Kirának arcra és névre volt szüksége ahhoz, hogy öljön! Itt is csak ennyi kellett!

  - De ott volt az a… második Kira is, akinek egy arc is elég volt! Ajj már Shun! Ez képtelenség! Nem igaz, miket hiszel el 19 éves korodban! – korholta öccsét a lány.

  - Nao, nézd! Halálisten-látás! És ha emlékszel arra a Sakura TV-s adásra… tudod, Kira üzenetére, abban a második Kira Halálistent emlegetett!

  - Na de Shun… itt a halál oka agyvérzés, nem szívroham! Kira szívrohammal tudott ölni, ez meg valami hülye vicc!

  - „Ha a halál körülményeit nem részletezik, hanem csak a neve kerül lejegyzésbe, a beírt személlyel 40 másodperc múlva agyvérzés végez.” Ez tényleg különös… ki kell próbálnunk!

  - Még mit nem! Shun, nyomozónak készülünk, nem gyilkosoknak!

  - Ez nem gyilkosság!

  - Akinek a nevét ebbe a füzetbe leírják, meghal! Érted, Shun? El-pat-kol!

  - Te mondtad, hogy ilyen nem létezik. – vitatkozott tovább Shun.

  - Ajj, cseszd meg, próbáld ki! – fakadt ki keservesen Nao, majd bekapcsolta az esti híreket.

  „Rendkívüli híreink: egy bizonyos Eda Fujiro 3 napja brutális kegyetlenséggel megerőszakolt, majd meggyilkolt egy 12 éves Tokiói kislányt, aki épp az iskolából tartott hazafelé. Eda Fujiro ügyét még ebben az órában is tárgyalják. A 39 éves férfi…

  Az ikerpár szorongva nézte a férfi képét, majd kezükbe vettek egy tollat, és beírták teljesen pontosan a nevét.

  - Hát Shun, ez lesz életünk leghosszabb 40 másodperce… - sóhajtott Nao. Mikor az órára néztek, és látták, hogy letelt a 40 másodperc, feszülten nézték a TV-t.

   „Úgy látom, valami nem stimmel…” – mondta zavartan a híradós. – „… Most kaptuk a hírt, hogy Eda úr a helyszínen életét vesztette. A szemtanúk szerint Eda a fejéhez kapott, majd vérezni kezdett a szeme, a füle, az orra, majd egy hosszú, elnyújtott jajkiáltás után összeesett és meghalt.”

  A két testvér összenézett, majd újra le a füzetre.

  - Ez valódi… - suttogta Nao.

  Majd egy hang megszólalt mögöttük, mire mindketten egy sikoly kíséretében ugrottak hátra:

  - Látom tetszik nektek…

Folytatjuk xD

Bocsánat a rövidke kezdésért, amint tudom folytatom, csak a mai napomba és az első részbe ennyi fért bele^.^"

- Nao -