Első fejezet
______________________________________


AB

   Már rég elmúlt éjfél. Budapest egyik kisebb parkjában egy ház állt, de a ködtől alig lehetett látni. A házban régóta nem lakott senki, de nem is nagyon merték megközelíteni, mert úgy hírlett szellemek lakják. A falakat pókhálók díszítették, és a belsejére is ráfért volna egy alapos takarítás. A parkban állt még egy nagyobb szobor, aminél a pesti fiatalok gyakran találkoztak, illetve itt kötötték a fogadásokat, hogy ki mer bemenni a régi házba. Akkor este viszont mégis fény pislákolt az ablakon, ami mutatta, hogy van valaki odabent.
   Az a valaki egy húszas nő volt, aki egy sürgős hívást várt. Már, ha azt, hogy fel-alá járkál, mint egy őrült, lehet várásnak nevezni. Egyszer csak hirtelen zajt hallott, majd megállt. A nő feszülten figyelt, de mivel nem hallott mást, csak a szél fújását, tovább folytatta a járkálást.
    Az illető, akinek a telefonhívását várta volna, csak az utolsó pillanatban közölte, hogy mégsem ér rá, hogy találkozzon a nővel, így inkább megbeszéli vele mobilon. A hölgy persze feldühödött, de túlélte, hiszen borzasztóan fontos volt beszélnie férfival.
   Eltelt egy újabb óra, és a nő már rég nem járkált, hanem az egyik poros fotelben próbálta nyitva tartani a szemét. Abban a pillanatban megcsörrent a telefon.
   - Halló.- szólt bele álmosan.
   - Ott van a házban?- hallatszott egy mély hang a vonal túlsó végéről.
   - Igen… mondja gyorsan. Kérem.- próbált udvarias hangot erőltetni magára, de nehezen ment figyelembe véve, hogy bármelyik pillanatban elnyomhatta az álom.
   - Figyeljen rám. Sikerült már megtudnia melyik csoport az? El kéne kezdenünk a munkát, de nem fog menni, ha tudjuk, hogy milyen csoportra van szükség. Nem akarunk pazarolni. Ugye érti?- a férfi halkan és nyugodtan beszélt, mégis lehetett érezni a hangjából a méltóságot, a felsőbbrendűséget. Ezt a nő is észrevette, mert tiszteletteljesen válaszolt.
   - Természetesen. A csoport AB. De ugye akkor megegyeztünk? Senkinek nem esik baja.
   - Természetesen nem. Sőt, még hálásak is lesznek. Mindenki megfigyelés alatt tartunk majd és felmérjük a változásokat.
   - És utána?
   - Ugye nem felejtette el, hogy ez csak egy kísérlet. Mivel a vakcinát utána eltávolítani nem tudjuk, majd meglátjuk mi lesz…- a férfi elhallgatott, de a nő így még csak jobban értette mit akart mondani. Kezdett dühös lenni. Megrémült, ezt a férfi is tudta, de mégis így folytatta:
   - Ugye nem akar közbe avatkozni? Maga is megkapja, amit akar, én is, és mindenkinek jó lesz. Most menjen haza, pihenje ki magát, nehéz napja volt.- ettől a nő a maradék önuralmát is elvesztette, és fagyosan így szólt:
   - Én nem fogok, de ne lepődjön meg, ebből még nagy baja lesz. Holnap átveszem a pénzt és nem lát többet.
   - Nem holnap fogja. Menjen ki a ház elé. Úgy. Most nézzen be az alá a vödör alá. Látja a borítékot? Jó vegye fel.- a hölgy belenézett, majd meglepődve látta, hogy benne van a pénze.
   - Jó, köszönöm. Viszhall.- már letenni készült volna, amikor a férfi az utolsó pillanatban még beleszólt a telefonba.
   - Várjon, nem is akarja megkérdezni, hogy honnan tudtam, hogy kijött a ház elé, és felvette a borítékot?- a hangján meglepetés hallatszódott.
   - Végig kint volt a parkban, amióta bejöttem a házba. Ugyan, ne nevettessen, nem vagyok már kezdő. Egy órával ezelőtt hallottam is, ahogy berakta a borítékot a vödör alá.
   - Hm… félreismertem magát. Még valami: Melyik csoport is volt? AB?
   - AB.