Másnap reggel:

Hétfő van. A hét legrosszabb napja. Suli. Uncsi. Jobb szót sajnos nem tudok az iskolára. Mikor beértem a suliba és letettem a táskát, odamentem Julihoz.

-             Hello! Dalma még nem jött suliba?

-             Szia! Nem még nem. Mint mindig általában később jön. Na és van veled valami? Nem izgulsz a randi miatt?

-             Ja, nem mondtam? – nem értette mi van. - már meg volt a randi.

-             Na és? Minden részletett tudni akarok.

-             Igazából nem történt semmi… - mondtam. Dalma bejött a terembe.

-             Gyere Dalma ide! – kiabált át Juli a terem egyik végéből a másik végéig. Mindenki elnémult és Juli felé bámult. Egy kicsit ciki volt, de túléltük. Vagyis én. Juli fülig vörösödött. Végül Dalma ide jött.

-             Mi van? Miért kellett ide jönnöm?

-             Vanda most meséli el a randiját. – még most is egy kicsit hangosan beszélt. Páran odacsoportosult hozzánk (jobban mondva a fél osztály) és most már nekem is elvörösödött az arcom. Ciki, nagyon ciki. Mindenki türelmetlen képet vágott. Bejött Dóri. Nem értette miért áll körülöttem mindenki és a nagy egója nem bírta elviselni. Hirtelen elájult, de semmi baja nem volt csak magára akarta terelni a figyelmet. Elég tehetséges színész. Ki is használtam ezt, hogy senki nem látta, színlelt ájulását.

-             Figyeljetek Dóri elájult. Csinálni kéne valamit. – Mindenki jobbra balra kapkodta a fejét, de nem látott semmit. – Nézzetek le hülyék.

Mindenki odasereglett és hárman kitudtunk slisszolni a teremből.

-             Hú, de ciki volt! – mondtam.

-             Az, de akkor meséld.

-             Igazából nem volt semmi. Ez egy olyan tanuló randi volt. Felhívott szombaton, hogy nem érnék-e rá. Én erre azt válaszoltam, hogy sajnos föcit kell tanulnom és hozzátettem, hogy egy kukkot se értek belőle. Felajánlotta, hogy segít aztán eljött hozzánk és tanultunk, meg persze egy kicsit beszélgettünk. Később mennie kellett és így lett a szegény lányból csodás királylány. – Elvigyorodtam.

-             Na és volt csók? – kérdezte Juli.

-             Nem. – letöröltem a képemről a vigyort. – Siralmas nem? – A lányok rázták a fejüket.

-             Majd legközelebb lesz. – Nyugtatott Dalma.

-             Ha lesz legközelebb. – sóhajtottam.

-             Miért? Miért ne lenne?

-             Lehet, hogy már… vagyis hát nem tudom.  Várjunk csak! – eszembe jutott valami. – útközben beszélgettünk és mintha említett volna olyat, hogy a szülei meg akarnak ismerni. Lehet, hogy lesz.! – ennek annyira örültem és megszólalt a csengő.

Rohantunk a terembe. Mint az őrültek komolyan úgy léptünk be a terembe. Megint mi lettünk a figyelem középpontjában. Halottam Dórit röhögni. Általában nem idegesít, ha Dóri röhög rajtam, de ez most zavart, nagyon. Ez is olyan ciki volt, mint az előző kettő. Már három ciki dolog egy fél óra alatt. Remélem több nem lesz.

A nap hátralévő részében szerencsére nem nagyon történt semmi ciki dolog velünk. Pár apró bénázás becsúszott, de azok nem voltak annyira cikik. Ami nagyon fura volt, hogy Dóri dühösen meredt rám. Zavart. Éreztem a dühös tekintetét a hátamon. Minden egyes pillanatban amikor bénáztam, ő nevetett  a leghangosabban. Nem értem miért. Jó, jó eddig is utált. De  valahogy most jobban, mint általában. Minden egyes pillanatban sértő  megjegyzéseket tett rám amikor elhaladt mellettem. Eddig is tett, de most még sértőbbet és az is zavar, hogy zavar, hogy ezt mondja. De nem értem miért. Eddig soha nem zavart. Lehet, hogy Juliék észrevették. Éppen az udvaron beszélgettünk. beszélgettünk.

-             Nem kéne zavarnia, amit mond rád. – mondta Dalma.

-             Tessék? – nem nagyon figyeltem. Hallottam, hogy beszélt és tudatalattimban azt is tudtam, hogy hozzám csak nem figyeltem.

-             Azt mondta, hogy ne zavarjon, amit Dóri mond. – ismételte Juli.

-             Nem is zavarna. Csak a hangjában ott cseng az utálat és a düh és nem értem miért. Eddig valahogy nem zavart, de most sokkal sértőbbek amit mond. Nem értem mit csináltam. Vagy egyáltalán én tettem valamit?

-             Van valami abban amit mondasz.- mondta Juli.

-             Miért mit mondtam?

-             Tudjátok ki tetszik Dórinak? – még mindig nem akar válaszolnia kérdésemre. Ideges lettem.

-             Talán Bálint, de ez csak egy tipp. – mondta Dalma. Szerintem ő se értette miről beszél Juli.

-             Szerintem is ő. De Juli elmondanád miért fontos ez?

-             Bálintnak tetszel. Vagyis ez csak egy elmélet. Azt mondtad sokkal dühösebb és utálatosabb, mint régebben. Megtudta valahonnan, hogy Bálintnak te tetszel és most dühös, mert nem lehet az övé.

-             De hát akkor nem is kéne haragudnia Vandára. – mondta Dalma.

-             Szerintem meg igaza van Julinak. Dóri itt van a suliban? – bólintottak. – Akkor hallgassuk ki a beszélgetésüket. Ha Bogyókával beszélget akkor biztos erről beszélnek, ha nem akkor kigondolunk egy másik ötletet.

-             Ez zseniális ötlet. – mondta Dalma. Erre én elvigyorodtam.

-             Látod Dalma, most is azt mondtad, hogy zseni vagyok… Vagyis az ötletemre mondtad, de nem mindegy.

-             Nem mindegy. – sejtettem, hogy ez lesz a válasz.

Nálunk általában a keresés az, ha végig rohanunk az egész iskolán és megkérdezzük minden osztálytárunktól legalább kétszer, hogy  nem látták-e azt a személyt akit keresünk. Hatalmas iskolánk van. 3 épületből áll és ezen végig futottunk, bár a tesi csarnokba nem mentünk be, mert ott tuti nincs. Már csak a könyvtárban nem néztük meg a diákban. Benéztünk a könyvtárba, mert olyan stréber, hogy biztos a házit csinálja, de nem ott volt. Így hát megnéztük a diákban is. Ott volt szerencsénkre. Bogyókával ez a legjobb. Becsusszantunk  az egyik boxba, pont Dóriék mögé.  Próbáltunk csendben ülni és hallgatózni. Azt reméltük nem hallják meg, hogy ott vagyunk.

-             Neked mennyi jött ki a b-ben? – miért nem beszélnek arról amiért ide jöttünk?

-             56, neked? – ez Bogyóka, természetesen.

-             Nekem is. – kezdjenek beszélni rólam. Vagy Bálintról. Éppen megjelent Bálint és felénk jön. Így lőttek a tervünknek.

-             Gyertek lányok - suttogtam – már úgy se hallunk semmit.

-             Ne várjunk egy kicsit. Szerintem ha meglátja Bálintot akkor el kezd majd beszélni.

-             Vanda olyan egy… Vagyis, hogy zúghat belé valaki. Olyan idegesítő tud lenni. De miért pont Bálint? – ezt az utolsó mondatot halkan, szinte suttogva mondta. Alig hallottam, annyira figyeltem. Úgy látszik Bálint, amikor bejött akkor nem vett észre minket.  De most felénk jött. A lányok is arra néztek, mert nem értették miért vágok fájdalmas képet. Elkezdtünk mutogatni Bálintnak, hogy ne jöjjön ide. Nem értett belőle semmit.

-             Mit mutogattok? – Dóri kiszállt a boxból és odaállt Bálint mellé. Nagyon pipa lett.

-             Ti mit kerestek itt? – kérdezte Dóri. Próbáltunk úgy tenni, mintha nem értenénk miről beszél.

-             De hisz Dóri ide mindenki bejöhet. Ez a diáktársalgó. Ez nem az a hely ahol az van kiírva, hogy idejöhet Dóri sírni. – mondta Juli. Lehet, hogy ezt nem kellett volna. Dórinál volt egy pohár, teli ásványvízzel. Azt a nyakamba öntötte.

-             Ezt köszönd meg barátnődnek. - A pólóm teljesen elázott.

-             Dóri te teljesen bekattantál. Mi a franc bajod van velem? – nyitotta volna a száját, de közbevágtam. – erre inkább ne válaszolj. Itt van Bálint, miért nem akarod randira hívni. Vagy inkább miért nem gondolkozol el azon, hogy miért nem beléd zúgnak a fiúk. Nem akarnak egy idióta, teljesen elmebeteg csajjal járni. Nekem ez a véleményem. Bocs Dóri. Na jó visszaszívom, nem kell megbocsátanod. Na szia. – kicsúsztam a boxból, felvettem a pulcsimat, hogy ne látszódjon, hogy vizes a pólóm és kimentem a diáktársalgóból.

Kiértünk a folyosóra és elindultam a szekrényem felé. Emlékeztem, hogy amikor osztály buli volt nem mentem haza ezért hoztam magamnak ruhát. Nem vettem át végül, de beraktam a szekrényembe. Remélem még benne van. A lányok még annyira meg voltak illetődve, hogy nem bírtak egy kukkot se kinyögni. A szekrényben hosszas keresgélés után meg lett. Kivettem a szekrényből és bementem a mosdóba átvenni. A hajam is vizes lett, de csak azt lófarokba fogtam, mert úgy se tudok vele mit kezdeni. A lányok a szekrénynél megvártak. A vizes pólómat a kezemben tartottam és én törtem meg a csendet.

-             Mit csináljak ezzel a pólóval?

-             Tedd be a táskádba. – mondta Dalma.

-             De hol a táskám?

-             Biztos az ebédlő előtt. Olyan mákod volt, hogy bent volt a szekrényben ez a póló. Én nem tudom mit csináltam volna és sajnálom.

-             Hé nem tehetsz róla, hogy Dóri megőrült.  – mondtam. – Viszont még ezt valahogy vissza kellene kapnia Dórinak. – elindultunk az ebédlő felé a táskámért. A folyosón elmentünk Máté mellett. Odasúgtam Julinak – miért nem mész beszélni vele? Mi az ebédlőnél megvárunk. Menj már! – toltam Máté felé. Juli odament hozzá.

-             Kíváncsi vagyok mi lesz. – mondta Dalma. – De sejtem.