7. fejezet

Végre minden kiderül

Ne! Ez nem lehet! Képtelenség! Tíz millió ember van ebben az orszában, nem lehet, hogy pont ő az! Meg kell kérdeznem.
Rainbow: Álomlovag… eddig még nem kérdeztem, de mi az igazi neved? Kérlek mondd el az igazat.
Álomlovag: De a figyelmeztetés azt írja ne mondjuk el az igazi nevünket.
Rainbow: Nem is írja ezt. Elég a keresztneved is.
Álomlovag: A nevem Nathan. A tiéd?
Istenem!!! Ne, ne, ne, ne!!! De hát annyi Nathan van ezen a világon.
Rainbow: Layla
Álomlovag: Képzeld ismerek egy Laylát. Pedig az nem túl gyakori név. És utál engem. De nemsokára arra fog lakni, amerre én. Vicces, nem?
Vicces? Vicces?!?! Szerintem ez egy cseppet sem vicces! Jesszus, most segítst! Meghalok.
Rainbow: Nathan… én vagyok Layla.
Álomlovag: MI?! Te?! Mármint…
Rainbow: Szerintem jobb lesz, ha többet nem találkozunk itt.
És kilépek.
Nem lehet igaz. Tíz millió ember közül pont ez az az egy ember, akivel nekem cahten dumálnom kell. Képtelenség. Kicsi a világ. túl kicsi… Persze! Jázmin mondta, hogy azt mondta neki Nathan, hogy szerelmes valakibe. És Jázmin tényleg szép lány. De hogy lehet, hogy épp ezzel a felfuvalkodott majommal hozott össze a balsors? Ez az én balszerencsém…
Beszélnem kell Jázminnal. Meg Lucassal. Meg szonjával és a lányokkal is. Te jó Isten! És a héten még el is költözünk…
De most érdekel, kibe szerelmes Lucas. Hiszen, ha (nagy szerencsémre) nem én vagyok az, akkor vajon ki? Chloe… de őt még nem ismeri elég régóta. Mindegy, majd amikor beszélünk megkérdezem megint.

Suli.
Na MOST félek! Több okom van rá, mint a múltkor. Ahogy ismerem Nathan, biztos ki fog majd röhögni. Vagy mindenkinek elmondja, hogy tetszik nekem Matt. Vagyis hát… tetszett. De ő ezt nem tudja. Szóval el fogja mondani. Észre sem veszem, amikor belépek a terembe. Azután kimegyek a szekrényemhez és azzal a lendülettel fordulok is az ellenkező irányba.
- Layla.- hallom a hangját a hátam mögött.- állj meg!- még csak nem is reagálok.- hé, állj már meg!- utolér és megfogja a karomat, amivel arra kényszerít, hogy felé forduljak. Hiába ,ő az erősebb.- Layla, beszélnünk kell!
- Figyelj, nincs miről beszélnem veled! Ez az egész csak egy rossz félreértés volt. Felejtsük el, jó?!
- Jó, de…
- Akkor szia.- vágok a szavába és elsietek a könyvtár irányába. Belépve ott találom Mattet.
- Szia.- köszön.- Hol voltál mostanában? Hiányoltalak.
- Kicsit sok dolgom van mostanában…- magyarázkodom. Istenem, miért kell ennek a srácnak ilyen kedvesnek lennie?!?!?! Miért nem tud egy bunkó paraszt lenni? Akkor legalább meg tudnám neki mondani, hogy most semmi kedvem beszélgetni vele. Meg úgy egyáltalán senkivel. Vagyishát…
- És miért volt sok dolgod, ha nem túl indiszkrét a kérdésem?- mosolyodik el. Rájöttem valamire: utálom magam.
- Elköltözünk.- felelem vidoran. Erre halálsápadt lesz.- csak a város másik végébe. Felújítás lesz otthon.
- Jah, jó, már megijedtem…
Azt látom!- vigyorgok. Csak most esik le neki.
- Héé, te ezt direkt csináltad!
- Hát igen, lehet… Amúgy gratulálok. Nagyot koppant.
- Eléggé.
Rám néz, majd megcsókol… hééé! Megcsókol? Megcsókol?! MEGCSÓKOL?!?!?!? Eltolom magamtól.
- Matt… ez így nem…
- Rossz volt? Sajnálom, ha igen…
- Dehogy! Csak én… - hogy mondjam, hogy ne bántsam meg?! HOGY?!- én nem… így gondoltam ezt a barátságot. Én valaki mást szeretek.- jó ég, ki mondja ki ezeket a szavakat?! Nem én az biztos! De ez az én hangom!!!
- Nem… persze… bocsi… én csak…
- Da azért örülnék, ha még barátok maradnánk. És beszélgetnénk, meg… ilyenek…
- Persze…- amikor elmegyek,valami hangot hallok az egyik könyvespolc felől… biztos csak leesett egy könyv…

A következő napjaim is így telnek. Nathant minden reggel lerázom és a könyvtárban bujkálok. Igazából szánalmas vagyok.
A végre elmegyünk Alináékhoz az utolsó cuccokkal. vagyis holnaptól már hozzánk. Ugyanis holnap költözünk. Anya megbízott, hogy ma menjek haza a cuccokért és vigyem őket a házba. Végül is… oda találok. És biztos nem sok cucc, legalábbis anya azt mondta…

Áááá… nem sok! Csak kb. nyolc szatyor. Bár csak ötben vannak nehéz cuccok. Sokkal másabb ez az utca napfényben sétálva, mint éjszaka kocsival. De azért nagy nehezen kiismerem magam. A francba! Az összes ruhának pont most, az út közepén kell kiesnie a kezemből. Gyorsan szaladgálok, és össze kapkodom őket, amikor már csak egy van, amikor kiáltást hallok, egy nagy lökést érzek, aztán fájdalmat a fejemben és minden elsötétül…

Nem tudom mikor, de kinyitom a szemem. Alig kapok levegőt. Ez leginkább azzal magyarázható, hogy egy nagy valami van rajtam, amit éppenséggel nem lehet könnyűnek nevezni. Az okos agyammal végre rájövök, hogy egy ember. Lassan balra fordítom a fejem és látok egy oldalra fordult kocsit, meg egy csomó cuccot a földön. Kezdem felfogni mi történt. Ránézek az alakra, aki rajtam fekszik, és megint majdnem leáll a szívem. Ugyanis ez Nathan! Hirtelen ő is rám pillant. Még nem is figyeltem meg tulajdonképpen, hogy hogy néz ki. A szeme smaragdzöld, a haja pedig állandóan félig kócos, félig pedig a szemébe lóg. Na jó, bevallom, hogy rá lehet nézni. De a szemeiben most aggódás tükröződik.
- Jól vagy?- érzem az általa kilehelt levegőt.
- Igen persze.- felpatanok-amint engedi- és gyorsan össze próbálom szedni a cuccokat, de most is ugyanúgy lefog mint pár nappal ezelőtt.
- Nyugodj le!- veszek pár mély levegőt és lenyugszom.- Beszélnünk kell.
- Nem kell.
- De igen. És addig itt fogunk ülni, amíg nem vagy hajlandó beszélni. Hozzá teszem, hogy ennyivel legalább lógsz nekem.- a francba! Igaza van!
- Rendben.- mondom, majd le ülök.- De tudnod kell, hogy nem vagyok valami jó ezekben a beszélgetésekben. Kérdezz, és én válaszolok.
- Oké. Ez is több, mint a semmi… Hát az első kérdésem az, hogy miért bujkálsz előlem a könyvtárban minden nap?
- Mert… mert állandóan beszélni akartál, és nekem meg elég kínos volt ez az egész…
- Ok. A következő: És miért nem akartál eddig beszélni?- még most sem akarok…
- Hát, mert te… te vagy. És szerintem ez a sors kegyetlen fintora, hogy pont te voltál az, akivel chateltem. Azt hittem ezt te is így gondolod.
- Igen, nyilván látszik, hogy így gondolkodom. Hm, vajon melyik cselekedetemből lehet a legjobban észre venni? Abból, hogy utánad rohangálok nap, mint nap, csak, hogy beszéljünk, vagy abból, hogy egyfolytában fönt vagyok chaten, hátha megint feljössz. Igen, nyilván látszik.
- Én… ne haragudj. Beszélnem kellett volna veled már másnap.
- És még most is utálsz? Azután, hogy ma megmentettem az életed? Én voltam az, nem érted? Én voltam az a srác! Én vagyok Álomlovag! Nem veszed észre?!
- De igen… Már nem utállak… annyira.- lassan oda érünk Jázminék kapujához.- Nathan… én még egyszer köszönöm.
- Szívesen máskor is.- mondja, majd elmegy.
Belépek jázminék kapuján.
Az az egyetlen baj, hogy igaza van. A neten tényleg nagyon jó fej volt. De akkor a valóságban miért nem tud az lenni?
Édes jó Istenem, kezdek becsavarodni!
Jázmin itthon van. Gyorsan berakjuk a szatyrokat a megfelelő szobákba, majd bemegyünk dumálni az ő szobájába.
- Ne, miért vagy úgy elkenődve?- kérdezi.- Látszik rajtad, ne is próbáld tagadni.
- Na jó, de figyelmeztetlek, hogy ez egy hosszú történet.- bólint.- És légyszi ne vágj közben.- megint bólint.- Szóval a múltkor… valahogy nem tudtam elmondani, de ismerem Nathant. Azt a Nathant, akiről beszéltél.- és nem csak azt…- és… utálom- meglepő, de az utolsó szót nehezemre esik kimondani.- ás egy barátom megadta pár chates oldal címét, én meg felmentem az egyikre és ott találkoztam egy nagyon jó fej sráccal. És irtó kedves volt, meg minden. Ez pedig arra a Nathanra, akit én a suliban ismerek egyáltalán nem illik. De pár nappal ezelőtt kiderült, hogy ő volt az. Utána meg a suliban bujkáltam előle, mert folyton beszélni akart velem. De ma meg, amikor jöttem ide, éppen, hogy nem csapott el egy autó, sejtheted kinek köszönhetően… Szóval megmentette az életemet. De most már nem tudom, mit higgyek. Nem tudom, melyikük az igazi… De… remélem nem haragszol., hogy nem mondtam el rögtön, hogy ismerem Nathant.- furcsamód cseppet sem tűnik meglepettnek.
- Dehogy is! Semmi baj! És tanács kellene? Lássuk csak…- kérlek, kérlek, kérlek ne mondd azt, hogy…- beszélj vele.- a francba!
- Jah, azt mondtam már, hogy Nathan valószínűleg belés szerelmes?
- MI?! Ezt mégis honnan veszed?- majd elmondom neki az összefüggést, amit észrevettem. A lány, akiről beszélt, pont illik Jázminra. Sőt, emlékszem: Nathan azt mondta, hogy akibe szerelmes, az egy nagyon szép lány! Pont illik Jázminra! :D Ő persze nem tűnik valami boldognak. Amit meg is értek…- De ne legyen belém szerelmes. Nekem azt mondta, hogy nem belém, hanem b…
- Kibe?
- Mindegy, semmi, semmi, nem érdekes… Jó ég, majdnem kimondtam! Felejtsd el!
- Dehogy felejtem!- azt hiszem még nem tudja, kivel áll szemben! XD Holnap már azt fogja kívánni, bár elmondta volna ma délután!

Nem kívánta azt. Pedig minden pillanatban rajta lógtam, kértem szépen, csúnyán, könyörögtem… És még még csak ideges sem lesz! Feladom! Nem tökmindegy nekem?
Még mindig nem tudtam se Szonjával, se Lucassal beszélni.  És a lányokkal is kéne. A fiúkkal meg jóformán már időm sincs dumálni, nem, hogy kiszedni belőlük a listát… De holnapra mondhatom, hogy a költözés miatt nincs időm. Végül is ez még igaz is…
Viszont holnapig meg ekll csinálnom az ajándékot Nathannak. Már ki is találtam, hogy mi lesz: festek egy sárkányt. Majd keresek a neten egy képet, és azt nézve csinálom meg. Csak holnap még mindent meg kell vennem hozzá. És még költözni is fogunk.
- Szia Layla!- köszön rám Nathan.
- Szia!
- Figyelj… gondolkoztam és, ha már így ki tudom használni az alkalmat, kérnék még valamit.- felvonom a szemöldököm.- Csak annyi, hogy legyünk barátok. Vagy legalább tegyünk úgy, mintha azok lennénk. És kérlek, ne utálj.
- Oké, persze, de miért fontos ez,
- Hát csak mert… nem szeretek senkivel rosszban lenni…
- Oké, akkor most… szia!
- Szia!
Elindul, de én még vissza fordulok.
- Várj!- megpördül.- Csak annyi, hogy… szólj ma a fiúknak, hogy nem tudok találkozni, mert költözünk és elég zűrös napom lesz…
- Oké.
- Köszi….
Kimegyek a teraszra és felhívom Lucast.
- Szia! Délután találkozhatnánk? El fogsz ájulni…
- Layla… oké persze, de miért…?
- Majd elmondom. Négy óra a mekinél! Szia!
- Oké, szia!
Becsengetnek.

Szünetben elhívom Rickyt és Janiet dumálni. Ha már Szonja nincs suliban…
- Ezt nem fogod elhinni…!- kezdi Janie, de Ricky rálép a lábára, miközben fülig ér a szája. Rögtön levonom a következtetést, miszerint Rickyvel történt valami nagyon jó dolog.
- Ricky, mijó történt veled?
- Megcsókolta Alexe… áu!- Ricky még szélesebben vigyorog.
- Szóval ott voltam a szekrénynél és tudod, hogy Alex szekrénye az enyém felett van, és leejtette a könyvét, egyszerre hajoltunk le érte és… szóval… izé…
- Megcsókolták egymást!- vág közbe Janie. Vagyis inkább segít Rickynek.
- Éééés?
- Mit és?- istenem!
- Milyen volt?!
- Hátőő… jó… csodás és… és…
- Ok… tetszett mi?- vigyorgok.
- Igen…
- Szóval én… én is.
- Mit te is?- kérdezik egyszerre értetlenül.
- Matt megcsókolt…
- Éééééééééééés???
- Hát… mondtam neki, hogy csak barátok legyünk inkább.
- Mi?!?!?!?! De hát tetszett nem?- kérdezi Janie felháborodottan.
- Igen… de már nem… szóval…- muszáj ezt most?
- A mi Laylánk szerelmes valaki másba.- szól nagy ,,bölcsen” Ricky.
- Dehogyis!- ellenkezem hevesen, erre kételkedve néznek rám.- Csak arról van szó, hogy nem volt.. jó. Mármint rossz sem volt, csak… nem éreztem… semmit.
- De mással lehet, hogy tetszett volna…- húznak tovább. Vagyis nem vagyok benne biztos, hogy csak húznak.
- De van más újság is.- mondja Janie.- Szóval… összejöttem Dennissel.- utálom Dennist.- Úgy volt, hogy beszélgettünk Dennissel és megbeszéltük, hogy elmegyünk moziba, és mozi után bevallottuk, hogy tetszünk egymásnak… Aztán megkérdezte, hogy járnék-e vele, mire igent mondtam.
- Éééééés?
- Hát haza kísért és a kapu előtt adott egy puszit. De most nem tudom mi van. Alig szóltunk azóta egymáshoz és teljesen semleges témákról beszélgettünk. Nem tudom mi van! Kéne Szonja segítsége, ő beszélhetne vele. Kár, hogy nincs itt…- igen, kár…
- És most mit akarsz csinálni?- kérdezzünk egyszerre Rickyvel. Csakhogy Ricky tőlem.
- Nem tudom.- mondjuk egyszerre Janievel, majd mindhárman nevetni kezdünk.
- Én semmit.- mondom.- tényleg, miért csinálnék bármit?
- Azt hiszem most már menjünk be.- javasolja Ricky.- fázom…
Bent mind a ketten olyan furán bámulnak Mattre. Hülyék…
Úgy várom a kültözést! Már a szobám is nagyjából be van rendezve.
Csak… ott lesz Nathan. Ráadásul a fiúktól csak mára van kilépőm…