7. rész – Vannak véletlenek? Nem hiszem. Remélem tévedek.

Hát, igen, ezek vagyunk mi. Tegnap fél tizenkettőig voltunk képesek veszekedni egy hetes beszélgetésben MSN-en. (Persze, mivel a storyban is magyarok vagyunk, magyar suliba járunk, nem az a nevem, hogy Angie, sőt, Janie-nek és Natalinak sem ez az igazi neve. Mindenkinek van egy NORMÁLIS (magyar) neve a Storyban)

Angie (azaz az én üzenetem):

   Na, akkor holnap indulunk egy nyolc órai busszal? Oks?

Viktor:

   Nem hinném, hogy most ez jó ötlet... Mi van, ha eltévedünk?

Janie:

   Mindenki pakoljon be egy hétre való kaját! A biztonság kedvéért... xD

Angie:

   Hol tévednél el? A buszmegálló ott van olyan 10 méterre a villamos végállomástól. Vili?

Viktor:

   Ész, én az erdőről beszélek!

Natali:

   Mióta vagy ilyen? A tesóm jobb nálad, az legalább fel mer mászni a csillárra. Sőt, még himbálódzik is! :D

Angie:

   Viktor, ha van köztünk olyan, aki nem színvak, valószínűleg észre fogjuk venni a turistajelzéseket.

Marcell:

   Aki stréber, az meg is tanulta őket. Hát én nem.

Angie:

   Thx.

Hayley:

   Szerintem Viktor te ennek örülnél. Ja, nem is, inkább Marcell. Hisz ha eltévednénk, egy erdőben volnátok, nemde?

Angie:

   Köcsög vagy!

Marcell:

   Pukkadj meg!

Janie:

   Srácok, nyugi!

Egy óra múlva:

Angie:

   Hm... Nem rossz ötlet, Hayley!

Hayley:

   Hát amit én mondok...

Heni:

   És mégis kit akarnátok felfogadni vezetőnek, hogy el ne tévedjünk?

Marcell:

   Jóképű pasik kizárva! Abból van elég J

Angie:

   Fogadjuk fel a matekzseni ofőt. Mert a) Heni baromira örülne, talán direkt el is tévedne, majd ő megkeresné az erdő mélyében b) Vele talán nem tévedünk el. Heni:

   Kabbe^^

Hayley:

   Heninek bejön Mister Göndörhajú Matekzseni?

Viktor:

   Pöppet le vagy maradva.

Heni:

   Tudod mit? Inkább ne zaklassuk őt.

(Mindenki):

   Ujjjjjuuuuuuuuuj! xD xD xD xD xD

Heni:

   Miért nem hívjuk inkább a te Biológiazsenidet, Angie? Ugorj fel hozzá, kérd meg, majd pihenj meg ott, nehogy aztán holnap összeess nekem! xD

Angie:

   ... Bekaphatod…

Ilyen sikeresek voltak az MSN-ezéseink. Végül megállapodtunk abban, hogy Heni hoz térképet, SEMMILYEN VEZETŐT NEM HÍVUNK, FŐLEG NEM AZOKAT, AKIKET FELEMLEGETTÜNK MSNEN... Szép is lenne...

Reggel aztán mind a heten ott gyülekeztünk a buszmegállóban. Két olyan busz jött, ami jó volt nekünk, hát felszálltunk az elsőre, és elfoglaltuk a busz teljes hátsó részét. Felszálláskor mintha láttam volna egy embert, aki esetleg az egyik tanárunk volt, de homályosan láttam, és nagyon reméltem, hogy csak egy átlagos, számunkra nem ismert ember volt az. A busz elindult 8:15-kor, és mivel még korán volt, alig voltak a buszon, így nyugodtan röhögtünk, egészen addig, amíg meg nem érkeztünk a végállomásra.

 - Jé, már megint ezek a foltos szalamandrák – mutattam le egy kis fekete színű, sárga pöttyökkel díszített csúszómászóra.

 - Aranyosak. Te, ezek mérgező állatok? – kérdezte Viktor, és a nagy pofáját majdnem beletolta az állat oldalába.

 - Próbáld ki. – vigyorogtam. – De szerintem inkább menjünk tovább.

Több szögből is lefényképeztem az állatot, majd nyugisan haladtunk tovább. Körülbelül háromnegyed óra múlva megérkeztünk az első pihenőhelyre, ami egy tök szép, hat méter mélyen található víznyelő mellett volt (értsd: a pihenő mellett hat métert ugorhattál volna lefelé, és csak a bejáratát láttad volna).

 Lassan továbbmentünk, majd olyan két óra múlva megérkeztünk a második pihenőhelyünkre. Eddig kb. 7 kilométert sétáltunk. A pihenő ilyen dimbes-dombos (xD) volt.

 - Viigyááááááázzzaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaat – kiáltottam, miközben lefelé futottam egy jó kis lejtőn. Amikor már totál begyorsultam, megláttam egy kis barna kabátszerű valamit. Azt hittem, hogy valamelyik bunkó felakasztotta a kabátját, aztán otthagyta. De amikor már csak pár méterre voltam tőle, rájöttem, hogy az egy valódi élő személy, aki az erdőben túrázott. Hú basszus – gondoltam magamban, de nem tudtam magam lefékezni, így inkább az elbotlást választottam, mint a belerohanást. De végül nem botlottam el, mert ez az ember megfogott.

 - Huhh, köszi, nagyon köszi. Bocsi – lihegtem, aztán felnéztem rá, hogy legalább egy jó képű pasi kapott el-e.

Majd miután sikerült felszednem leesett államat a földről, megkérdeztem:

 - Tanár úr?!