Az élet nem csak boldog percekből áll. Hiszen ott vannak a betegségek, ja és a legjobb barátnőd pasija. A legjobb barátnőm, akit mellesleg Julinak hívnak és én elmentünk egy ott alvós táborba. Juli meg én összeismerkedtünk egy tök helyes pasival. Nekem rögtön megtetszett. De Julinak is nagyon tetszett. Egyszer egyedül sétálgatok és megszólít valaki. A hang irányába fordulok és Dani volt az. Azt kérdezte:

Miért sétálgatsz egyedül?

Hát azért… izé… - nem bírtam kinyögni semmit – Hát csak. Néha szeretek egyedül sétálgatni és gondolkodni többféle dolgokon.

Értem – és elment. Másnap délután Julitól megkérdeztem, hogy miről beszélgettek Danival:

Na léci mond el, hogy miről beszélgettetek – kérleltem.

Szóval azt mondta, vagyis kérdezte, hogy… melyik versenybe neveztem be.

Nem hiszem el. Az igazságot mond!

Elmondta, hogy tetszem neki.

De hisz ez tök jó. – próbáltam örülni, de belül nagyon szomorú voltam.- Na és te is elmondtad neki? – bólintott- akkor összejösztök?

Remélem! – mosolygott.

Oké akkor menj vissza a te kis Danicskádhoz. – imádtam cukkolni, néha egy kicsit felvidított. De most nem. Sírni tudtam volna. Teljesen belezúgtam Daniba, bár nem is ismertem.

Mikor vége volt a tábornak Dani és Juli összejöttek. Msn-en beszélgettem Julival és ő csak Daniról tudott áradozni. Próbáltam elfelejteni Danit, de sehogy se sikerült. Lassan teltek a hetek és mikor felmentem msn-re Dani köszönt nekem. Egy kicsit beszélgettünk és elhívott randira.

Randizom Danival! Randizom Danival! Ugráltam örömömben. Készülés közben eszembe jutott, hogy nem randizhatok Danival, mert ő Julival jár. De, hogy hívjam fel, ha nincs is meg a száma. Gyorsan elkészültem és félóra alatt oda is értem. Hamarabb értem oda, mint Dani és sajnos várnom kellett rá. Utálok várakozni, főleg akkor, ha felrobbanok az idegeskedéstől. Mikor ideért köszöntem neki és visszaköszönt:

Ez egy randi? – kérdeztem.

Igen! – féltem, hogy ezt mondja.

Na és mit akarsz akkor csinálni?

Nem kérsz egy fagyit?

De!

Elmentünk a McDonald’s –ba és vettünk egy tölcséres fagyit. Leültünk az egyik asztalhoz és elkezdtünk mindenféléről beszélni. Egyszer csak szóba ejtettem Julit:

Na és mi van veled és Julival?

Hát tudod szakítottunk. Pár napja történt – mondta. Na most már értem. Szóval én vagyok az édes második, de aranyos. Most szinte teljes szívemből utálom, de valahogy mégis imádom. Megfogtam a kezét, és mélyen a szemébe néztem. Tudtam, hogy hazudik, de mégis mélyen a szívemben, szerettem volna, ha igazat mond.

Vanda!

Mi van?

Egy kicsit elbambultál, és fagyid mindjárt elolvad.

Ja köszi. – megnéztem, hogy mennyi az idő. De mákom van, indulnom kell. Yeah! – Bocs de nekem most mennem kell! Szia!

Várj, haza kísérlek! – tessék! Engem nem kell haza kísérni. Eltalálok én is oda EGYEDÜL.

Igazán nem kell, de most rohanok, mert a szüleim még azt hiszik, hogy eltűntem. Szia!

Na jó, akkor szia! – meg akart csókolni, de én elfordítottam a fejem. Még nem csókolóztam senkivel, de nem egy ilyen undorító patkánnyal akarom csinálni. Út közben felhívtam Julit, de nem vette fel.

A francba! Hát mást nem tudtam csinálni ezért hazamentem és bedőltem az ágyamba. De valahogy nem tudtam elaludni. Állandóan azon gondolkoztam, hogy, hogy lehetek ilyen hülye. Megérteném Julit, hogy ha ezek után nem akarna velem szóba állni. De mi van, hogy ha nem mondom el? Á! Az nem lehet. Hiszen ő a legjobb barátnőm. Egész éjjel nem bírtam elaludni ezektől a gondolatoktól. Talán hajnali négy körül aludhattam el és felkeltem reggel hétkor. Jaj, de jó volt! Elfelejtettem tegnap, hogy ma van az első tanítási nap és most egy hulla vagyok. Gyorsan kiugrottam az ágyból és elkezdtem készülődni. 7: 45-re készen is lettem és megkértem anyámat, hogy vigyen el, mert különben nem érek oda a suliba. Az első dolgom az volt, hogy beszéljek Julival, de nem tudtam megszólalni, mert állandóan Daniról áradozott.

Léci Juli fogd már be egy percre!

Miért mi a baj?

Állandóan csak Daniról beszélsz és…

Sziasztok! Üljetek le a helyetekre… - miért most kellett bejönni az osztályfőnöknek. Jöhetett volna egy perccel később, de nem ő neki most kellett bejönnie. Leültem a helyemre, és ott unatkoztam kajáig.

Kajánál legalább tudtam vele beszélni, de Daniról em. Ezért megkértem, hogy ebéd után menjünk hátra.

Kaja után:

Na, elmondod miről akarsz beszélni?

Daniról és rólad. Te tudod, hogy mindet elmondhatsz nekem?

Tudom, és én mindent elmondtam neked.

Ó! – akkor hazudott nekem Dani. Velem csalta meg Julit. – Szeretnék neked elmondani valamit. Dani… hát szóval megcsal téged.

Ne találj ki baromságokat! Csak azért csinálod, hogy a tiéd legyen.

De ez nem igaz, nem találtam ki. Igazat mondok. Láttam valakivel a plázában. – remélem, nem veszi észre ezt a kis hazugságot.

Na akkor mutasd a képeket! – ki csinált volna képeket rólam és Daniról. Ez túl abszurdum. Na jó ilyen hülye gondolatok csak nekem juthatnak eszembe. El kell mondanom az igazat.

Nincsenek képek. De itt vagyok én! Merthogy… én velem csalt meg. De én úgy tudtam, hogy szakítottatok. Mármint nekem ezt mondta. Sajnálom nem tudtam.

Kösz tőled nem ezt vártam volna. Azt hittem igaz barátok vagyunk. – mondta és elfutott.

Én meg ott ültem az egyik padon és sírtam. Még soha nem veszekedtünk. Na jó voltak kisebb viták, de azért nem ekkora. Mi van, ha soha nem leszünk újra barátok és ez csak az én hibám. Egy ideig sírtam és aztán haza mentem. 15 perc sok idő. Útközben állandóan csak az járt a fejemben, hogy hogyan békülhetnék ki Julival. De semmi ésszerű ötlet nem jutott eszembe. Otthon ledobtam a táskát és mentem a számítógéphez. Bejelentkeztem msn-re és Juli fent volt.

Talán beszélhetnék vele. Nem fog úgy se visszaírni nekem, de próba szerencse.

Szia!

Mit akarsz? – kérdezte Juli.

Figyelj! Nagyon sajnálom, ami történt. Nem lehetne elfelejteni. Hiszen nem rám kéne haragudnod, hanem Danira. Én úgy tudtam, hogy szakítottatok. Léci ne haragudj. Próbáld felfogni az én helyzetemet. Hiszen nekem is nagyon tetszett Dani. Nekem is rosszul esett, hogy nem velem jött össze, hanem veled. Mind ketten tudjuk, hogy te vagy a szebb nem én és annyira megörültem, hogy randira hívott Dani, hogy el is felejtettem, hogy jártok. De randi közben direkt rákérdeztem, hogy mi van veletek és ő annyit mondott, hogy szakítottatok.

Rövid szünet. Nem válaszol. Várjunk most ír. Válaszolni fog.

Na jó lehet, hogy rosszul fogtam fel. De azért neked se esett volna jól, ha legjobb barátnőddel csal meg a pasid.

Ezt inkább ne nevezzük megcsalásnak. Hiszen végül is nem csalt téged meg velem, vagyis én úgy tudtam, hogy… Na szóval érted. Ugye akkor nincs harag?

Nincs.

Na és szakítottál azzal a féreggel!

Éppen most jelentkezett be a nagyon nagy féreg.

De most fogok. Pill!

Pár perccel később Dani ír nekem:

Miért kellett elmondanod neki?

Miért ne? Hiszen szakítottatok és ha nem vetted volna észre mi vagyunk a legeslegjobb barátnők akik MINDENT elmondanak egymásnak. De ugye nem haragszol? L Ja bocs visszavonom, nem is baj, ha haragszol! Na szia!- és bezártam az ablakot.

Julinál:

Na most megkapta két csaj dobta egyszerre. Mekkora csalódás. Biztos megy anyucihoz bőgni.

Azért szar lehet neki.

Na ne mond, hogy sajnálod. Hiszen megérdemelte. De most inkább ne beszéljünk Daniról.

Egy ideig beszélgettünk.

Na mennem kell tanulni, szia!

Szia!

Hosszú volt ez a nap. Összevesztem Julival, majd kibékültem Julival és még nincs vége. Kidobtam Danit és most vagyok a legboldogabb az életemben. Bedőltem az ágyamba és hosszú perceken át  álmodoztam Mátéról. Teljesen belé vagyok zúgva, és nem veszi észre. Bárcsak egyszer összejönnék Mátéval. Akkor lennék a legboldogabb. Aztán megjött anyám. Hú ez az emlék nehezen fog kitörlődni az agyamból. Egy pasival jött. Nem tudom, ki lehet az. Olyan fura volt. Hiszen nálam idősebb pasas. Talán tizenhét éves lehet. Elég helyes, de nekem nem az esetem.

Szia anya. Szia ismeretlen. Hogy hívnak és ki vagy te?

Az én nevem Dávid és a féltestvéred vagyok..

De az hogy lehet, hiszen… - jesszus van egy féltestvérem. Ezt még fel kell dolgozni. – Várjunk csak. Anya beszélnünk kell. – Félrehúzódtunk.- szültél egy másik gyereket?

Nem. Ő nem az én gyerekem, hanem apádé és itt állt kint a kapu előtt ezért behívtam.

De miért jött ide?

Az anyja meghalt rákban. Műtét közben. Mielőtt megműtötték, elmondta Dávidnak, hogy az apukád az igazi apja. Nem volt férje, ezért apukád a gyámja.

Szóval Dávid velünk fog élni? – bólintott. - Apa tud róla?

Igen. A szobád melletti szobában fog lakni.

Felőlem, de én húzok fel. Szia Dávid.

Felfutottam és bedőltem az ágyba. Azt hittem már nem lehet ennél hosszabb egy nap. De mégis. Van egy féltestvérem. Anyja meghalt. Velünk fog élni. Szuper. Ja és most éhes vagyok, de semmi kedvem nincs lemenni. De éhen halok, ha nem megyek le. Kikászálódtam valahogy az ágyból és elsétáltam a hűtőig. Elővettem a vajat és a lekvárt. Leraktam az asztalra és elmentem egy késért. Mikor nyúltam a szekrénybe észrevettem, hogy egy doboz van a mikrón. Felnyitottam és egy óriás pók mászkál benne. Utálom a pókokat. Nem mozdultam meg, de sikítottam egy nagyot. Ahogy fogtam a doboz tetejét, felmászott a kezemre. Lefutott Dávid.

Léci vedd le. Utálom a pókokat. Gyerünk, vedd már le.

Nyugodj meg! Ha tovább kiabálsz, megijeszted. – ja ő ijed meg és én. Már biztosan tudom, hogy nem fogom szeretni. Hiszen ki szereti a pókokat. Ja tényleg ő igen. Végre leszedte.

Mióta van pókod?

Úgy tizenhárom éves korom óta.

Remélem nem fog kimászni a dobozból. – kivettem a kést és elkezdtem megkenni a kenyeret. – Ugye nincs más undorító dolgod?

Szerintem nincs.

Tovább beszélgettünk. Visszavonom az előző megjegyzésemet. Tök rendes Dávid.

Eltelt pár hét és jobban megismertem Dávidot. Kiderült, hogy van barátnője. Szegény Juli. Nincs esélye nála. Még jobban belezúgtam Mátéba. Semmi különös nem történt velem azóta a nagyon hosszú nap óta.

De egy napon:

Iskola van. Jaj de izgi. Dávid se szereti az iskolát, na ez közös bennünk, de más nincs. Vagyis ezalatt a pár hét alatt nem jöttem rá, hogy mi még. Lementem kajolni és apám a kedvenc kajámat csinálta. Megettem és felmentem a szobámba, ahol átöltöztem. Felkaptam a táskát és mentem is suliba. Utálok sétálva suliba menni, mert akkor elkezdek gondolkozni minden marhaságon. Néha utálom saját magamat is, de ez van. Nem tudom, hogy lehet kitúrni magamat a helyemről, de, majd ha rájövök, megteszem. Jaj ne már megint. Látjátok ilyen hülyeségek csak nekem jutnak az eszembe. Na jól van az út további részén próbálok nem gondolkozni, de akkor mit csináljak. Meg van zenét hallgatok. De akkor szomorú emlékek jutnak eszembe. Mi lenne, ha magamban beszélnék. Az se jó, mert akkor hülyének néznek az emberek. Így is az vagyok, de akkor is. Ezt csak én tudom. Végre itt a suli. Felmegyek a termünkbe és leülök a helyemre. Tudjátok mi a legrosszabb. Közel ülök a legutálatosabb személyhez, akit ismerek. Ha ismernétek, ti is így gondoljátok. Hiszen neki csak az a baja velem, hogy nem vele barátkozom ez normális és még az se normális vele kapcsolatban, hogy nem bírja befogni a száját. Két percre se. Ez lehet, hogy űrlény. Megjött ET. kettő. Most lépett be ET. kettő legjobb barátja. Orsika vagy mondjam inkább Bogyóka. Ő is teljes szívéből utál, pedig nem tettem semmi rosszat.  Jaj, hogy nekem miért vannak ilyen utálatos gondjaim. Jaj de jó megjött egy normális személy. Dalma! Ő a megmentőm, nem kell gondolkoznom annyit. Éljen!

Szia Dalma!

Szia Vanda! Mi van veled?

Szerinted is egy szörny vagyok?

Nem vagy, de miért kérdezed?

Még jó, hogy nem látsz bele a szem… vagyis a fejembe. Akkor tudnád. De így nem tudod. Dalma gondoltál már arra, hogy Dóri E.T. kettő? Hiszen láttál már Dórin kívül olyan lányt aki, nem bírja befogni a száját és nem normális.

Figyelj Vanda! Lehet, hogy igazad van. – mondta elgondolkodva.

Tényleg!

Nem. Csak jó volt egy kicsit szemétkedni.

Engem is megfertőzött Dóri – elkezdtem fulladozni és egyre mélyebbre hajoltam. – Dóri megfertőzött! Jaj ne Dóri miért tetted ezt. Jaj! – Dalma már hasát fogta a nevetéstől.

Bocs Dalma! Ez még a reggeli séta átka. Megpróbálok komoly lenni.

Vanda mi van velem? – jön felém E.T. kettő. Sugározza a hülyeséget. Egyre erősebben érzem.

Semmi, miért lenne. Nem foglalkozom ufókkal. Bocsi Dóri! – megveregettem a hátát és kimentem a szekrényhez. Kivettem a cuccokat a szekrényből és mentem vissza a terembe. Ma vannak a leguncsibb óráink. Na mindegy. Hol van Juli, mindjárt becsengetnek. Nem jellemző rá a késés.

Egyik szünetben:

Dalmával arról beszélgettünk, hogy ki a helyesebb Bálint vagy Tamás.

Szerintem Tamás helyesebb.

De nekem akkor is Bálint jobban tetszik. – azt hiszem ez egy kicsit hangos volt.

Tetszem neked Vanda!  Jaj ne csak ez kellett.

Nem! Dehogyis, úgy értettem, hogy helyesebb vagy és egyébként is nekem Máté tetszik. – ezt se kellett volna elmondanom. Bárcsak ne beszélnék annyit. Most mit csináljak?! Holnapra az egész osztály fogja tudni. Ez szörnyű és Máté is megtudja. Félek! Leültem a helyemre és gondolkoztam. De valaki megzavart.

Te tényleg szerelmes vagy Mátéba?

Köszi Dalma! Ha még hangosabban mondod, akkor talán az egész iskola fogja tudni.

Bocsi! Na, de tényleg?

Hát valami olyasmi. De nem akartam, hogy mindenki megtudja, csak akkor, ha járunk vagy inkább soha.

De Bálint azonnal elmondja Máténak, amint esélye lesz rá és…

Én meghalok. Azt hiszem, hogy holnap megpróbálom elkerülni nagy ívben Mátét.