A szobában:

Linda keresi a láthatatlanná tévő port, de nem találja. „Hol lehet?” kérdezi magától.

Egy szekrény mélyén meg is találja.

- Á, meg van. Tessék lányok ez az. – és odaadja lányoknak az üvegcsét, amiben a por van.

- Szóval ez meg van, most már azt kell tudnunk hol lehet a pók és nincs is tervünk. – aggodalmaskodott Natali.

- A terv ráér később is. Először rá kell jönnünk hol lehet a pók. – mondta Emma.

- Hol mászkálhat hiszen másfél méteres pók nem járhat össze vissza ahogy csak akar. Nem? – mondta Katrine.

- De.

Hosszú gondolkodás következett. Aztán hirtelen megszólalt Emma:

- Mark!

- Mi van? Emma most nem érünk rá pasizni akár mennyire is szeretnéd.

- Dehogyis!  Mark mondott valamit, hogy hol látta azt a szempárt.

- Na és hol? – sürgette Katrine Emmát.

- Pont ez a baj, hogy nem tudom. Picit hagy gondolkodjam.

Emma törte a fejét, de sehogy se jutott eszébe. Aztán Linda megtörte a csendet:

- Nem lenne egyszerűbb megkérdezni Markot?

- Igazad van. – mondta Emma -  megyek és megkérdezem. Várjatok itt.

Gyorsan ki is ment a szobából és bekopogott a szomszédba. Peter nyitott ajtót:

- Szia!

- Hello! Mark itt van?

- Igen. Mark gyere Emma az.

- Máris megyek! – odament az ajtóhoz – Szia! Mi járatban vagy?

- Beszélhetnénk?

- Oké, mondjad.

Bezárta maga mögött.

- Azt szeretném megkérdezni, hogy hol is láttad azt a szempárt?

- A résbe, de miért?

- Azt sajnos nem mondhatom el.

- De miért nem? Azt hittem mindent elmondunk egymásnak mindent.

- Rendben, de ígérd meg, hogy nem próbálsz visszatartani. Megígéred?

- Igen, csak mondd már.

- Megakarom keresni azt az állatot ami megakart ölni.

- De miért?

- Mert igazából engem akart megölni. Az állat egy óriáspók volt, ami csak más parancsára cselekedik. Na mindegy már így is sokat mondtam.

- Várjunk te megakarod keresni azt az állatot?

- Igen. Hiszen ha nem megyek elé akkor ő támad meg.

- De miért akart megölni?

- Mert a gazdája azt parancsolta.

- És a gazdája mért akar megölni?

- Mert én leszek  az egyik legnagyobb boszorka, aki letudja győzni őt és ha most nem teszi meg akkor később nincs esélye.

- Te vagy az egyik, de ki még?

- Linda, Katrine és Natali. Együtt megyünk oda és úgy nem lesz esélye.

- De te nem mehetsz oda.

- Megígérted, hogy nem tartasz vissza.

- Igazad van.

- A fiúknak egy szót se, rendben?

- Mint a nap. Azért megcsókolhatlak?

- Persze.

És megcsókolt. Olyan szenvedélyesen, mint még soha.

- Én is szeretlek. – súgta a fülébe.

Eztán megölelte. Emma majdnem sírt, ezért kiszabadította magát az ölelésből és visszafutott a szobájába. Mikor a lányok észrevették, hogy sír, vigasztalni kezdték.

- Nyugi, úgy is fogod látni.

- Mi van hogyha ez nem igaz és soha életemben nem fogom.

- Figyelj Emma. Nézz a szemembe – Emma a szemébe nézett – nekünk ugyannyi veszteségünk van, mint neked. Nem igaz?

- De.

- Ne gondolj arra, hogy mi van ha meghalsz. Helyette mondd el nekünk hol látta .- mondta Natali.

- Mit?

- A szempárt.

- Ja. Egy résben. Oké akkor most a tervet kell csak kitalálnunk és jöhet a csihi-puhi Patrick Digg ellen. Rendben?

- Igen – mondták a lányok.

Egész éjszaka a terven gondolkoztak, de nem jutott eszükbe semmi szóval lefeküdtek aludni. Másnap órára kellett menniük és csak délután tudták tervezgetni.

- Lányok valahogy el kell csennünk a kulcsot Mr. Dorthtól, mert különben nem tudunk szerezni egy hipobrimmet. Azalatt az éjszaka alatt kell mikor elindulunk megkeresni.

- Ahhoz is használhatnánk láthatatlanná tévő port. – mondta Linda – éjszaka belopózunk az irodájába és elveszük az asztaláról a kulcsot.

- Ez jó ötlet. De oda csak ketten mennek, Katrine és én. Rendben?

- Igen is főhadnagy! – próbálta oldani a feszültséget Katrine. 

- Szóval aztán elmegyünk a hipobrimmhez és a kert előtt találkozunk veletek aztán elmegyünk a réshez és bemászunk a résbe, megkeressük a pókot és aztán megöljük a pókot meg Patrick Digget. Így oké lesz?
- Aha – mondták a lányok.

- Még jó, hogy itt van ez az okos tojás, nem kell azon törnünk a fejünket, hogy mi legyen a terv. – viccelődött Linda.

- De a te segítséged nélkül nem ment volna Linda és a tiétek nélkül se – mondta Emma – oké holnap megyünk is már, de óra után ki kell pihenünk magunkat, mert este nem biztos, hogy alszunk. Rendben, de én azt hiszem, most alszom, mert nagyon fáradt vagyok. Jó éjt.

- Neked is – mondták és ők is lefeküdtek aludni.

Mikor felkeltek gyorsan felöltöztek és elmentek az órájukra. Óra után gyorsan megebédeltek és rohantak is vissza a szobájukba pihenni egy kicsit, de Nataliban az a rossz érzés támadt, hogy valami baj lesz a tervben és ezt el is mondta a lányoknak.

- Lányok valami nem fog sikerülni a tervben, én úgy érzem. Talán az, hogy nem találjuk a kulcsot vagy hogy fogjuk elvinni a hipobrimmet a réshez és mi van ha nem fér be a hipobrimm a résbe?

- Megoldjuk, de igazad van abban, hogy mi van, ha nem fér be a résbe a hipobrimm. Meg kell nézni, hogy mekkora az a rés. Jösztök?

- Persze.

Elindultak a lányok és meglátták, hogy a rés pont akkora ahol a lányok betudnak menni, de egy hipobrimm nem fér el benne.

- Lenni kell valahol egy alagútnak, de hol lehet?

- Lányok nézzétek mi van erre. – mutatott Natali egy hosszú csiga lépcsőre. ahol pont elfér egy hipobrimm.

- Biztos ez vezet a pók „fészkéhez”.

- Szerintem tuti, de előtte meg kéne nézni merre vezet – mondta Linda – gyertek!

A lányok elindultak lefele a lépcsőn és igazuk volt, tele volt az a hely óriási pókhálókkal.

Gyorsan a lányok visszafutottak nehogy rájuk támadjon a pók. Elmentek a szobájukhoz és gyorsan lefeküdtek pihenni egy kicsit. Pár óra múlva fel is keltek és elkezdtek készülődni, beszórták magukat láthatatlanná lévő porral és elindultak a terv szerint.

- Ti menjetek a kerthez ahol a hipobrimmek vannak mi meg elvesszük a kulcsot.

És elindultak elvenni a kulcsot, de útközben Katrine oda suttogta Emmának:

- Én nagyon izgulok, mert mi van hogyha nem gyakoroltunk eleget?

- Nyugi igaza volt Natalinak abban, hogy ne gondolj arra, hogy mi van ha meghalunk, annyit gyakoroltunk, hogy már tuti, hogy legyőzzük és segíteni fognak a tündérek is. De maradjunk csendben, mert így lelepleződünk.

- Oké.

Szóval csöndben haladtak Mr. Dorth irodája felé. Kinyitották az ajtót és elkezdték keresni a kulcsot, persze csendben. Egy fiókban találták meg a kulcsot de nem számítottak rá hogy ilyen könnyű lesz vagy mégsem…

Valaki benyitott az ajtón és az a valaki Mr. Dorth volt. Azt hitték a lányok, hogy ő már rég alszik, de nem egyedül jött vele volt négy tündér Nina, Lina, Lala és Szépszi.

„Mit keresnek itt?” gondolta magában Emma.

- Szóval mit szeretnétek?

- Ismered Patrick Digget?

- Igen.

- Megakarja ölni a lányokat.

- Milyen lányokat?

- Emmát, Katrinet, Lindát és Natalit.

- De hát miért?

- Mert ők lesznek a legnagyobb boszorkák.

- Miért nem szóltatok hamarabb?

- Nem találtunk téged.

- Értem. De ha most megengednétek én lefekszem aludni.

- Oh, persze.

 S ki mentek a tündérek és utánuk mentek Katrinék is. A megszerzett kulccsal elmentek a kerthez ahol már várták Nataliék.

- Itt van a kulcs.

- Végre.

Gyorsan bementek a kertbe és megkerestek egy elég erős hipobrimmet.

Meg is találták és mivel nagyon érzékeny ez az állat ezért elkezdték simogatni és úgy raktak rá egy nyakörvet, hogy amikor kimennek a kertből el ne fusson. Gyorsan beszórták láthatatlanná tévő porral és kimentek a kertből. Maguk mögött bezárták az ajtót és a kulcsot az ajtóban hagyták, hogy úgy tűnjön mintha ott felejtette volna.

Addig simogatták, míg oda nem értek a csigalépcsőhöz. Mikor lefelé mentek a hipobrimm egyre nyugtalanabb lett.

- Mi baja lehet?

- Lehet, hogy érzi a pók szagát.

- Azt nehéz lehet nem érezni.

Mentek tovább a lépcsőn.

- Lányok ha láttok valamit megmozdulni akkor csukjátok be a szemeteket, nehogy az történjen velünk ami Markkal.

Minél lejjebb mentünk annál sötétebb lett, ezért Katrine gyújtott a tenyerében egy kis tűzgömböt és így ő ment előre. Mikor már vaksötét volt akkor nagyobbra csinálta a tűzgömböt. Amikor nagyobb lett a tűzgömb észrevettek egy nagy barna domb féleséget a sarokban.

- Engedjétek el a hipobrimmet és Katrine dobd meg azt a kupacot ott a gömbbel majd csukjátok be a szemeteket. Remélem az a domb az amire gondolok. Háromra csináljátok. Rendben?

- Igen.

- Ja és még valami. Ne engedjétek el a hipobrimmet. 1… 2… 3.

Egy szempillantás alatt történt minden és úgy volt ahogy Emma gondolta. Az a domb féleség nem más volt, mint az óriás tarantula. Pont ekkor szűnt meg a hatása a láthatatlanná tévő pornak. 

 Csukott szemmel tovább haladtak míg a hipobrimm és a tarantula harcolt. Hirtelen valami illetve valaki meggyújtotta a fáklyákat. Ez a valaki megszólalt:

- Jó napot hölgyeim. A nevükön Emma, Natali, Katrine és Linda.

- Jöjjön elő Patrick vagy talán annyira fél tőlünk, hogy elő sem mer jönni.

- Ejnye milyen nagy a szád Linda. De te akartad.

És előjött rejtekhelyéről.

- Maga akar megölni minket?

- Igen én.

- Most már értem honnan jött a bűz. Maga mikor mosakodott utoljára? – szemtelenkedett Katrine.

- Most már te is Katrine. Izabell biztos nem tanított ilyenekre.

- Maga honnan ismeri az anyámat?

- Én is ide jártam régen és osztálytársak voltunk. Mikor vége lett az iskolának szakítottunk és hozzámentem Janiehez. De mikor megszületett Natali, Janie elvált tőlem, és én megfogadtam, hogy bosszút állok azzal, hogy megölöm egyetlen gyermekét és a barátnői gyermekét is. Mert megtudtam, hogy ti lesztek a legnagyobb boszorkányok a világon és ha csak Natalit ölöm meg akkor ti elkezdtek keresni és akkor nem lenne semmi értelme a tervemnek.

- Akkor maga az apám?

- Ne higgy neki Natali, a tündérek tuti, hogy nem hazudtak nekünk. Ez egy őrült és egy őrült minden hülyeséget kitalál.

- Ha nem hiszel nekem akkor ne higgy. De azt tudnotok kell, hogy tervemet megcsinálom, akár még most is.

- Várjunk. Akkor mért engem akartál először megölni?

- Ez volt a tervem része, de elkezdhetnénk a harcot?
- Hát ha ezt akarod. Lányok felkészülni.

Mindenki olyan gömböt csinált amilyen erejük volt. És elkezdték célozni Patrickot. Mikor már rájöttek, hogy semmi értelme Emma és Linda egy víz hurrikánt csinált és célba vették vele Patrickot. Ez egy ideig hatott, míg észhez nem tért a hirtelen támadásból. Mikor észhez tért csinált egy levegőből álló pajzsot és a lányok felé taszította a hurrikánt. A lányok észrevették ezt a váratlan fordulatot ezért szétváltak.

- Föld! – mondta Natali és a talajból két gyökér elkapta Patrick lábát és Natali odaszólt Katrinenek : - Jöhetne egy tűzgömb.

És Katrine már dobta is a tűzgömböt, de az nem jó helyre esett és így a gyökereket találta el. Így Natali elvesztette az uralmát a gyökerek fölött.

Emma láthatatlanná változott és Patrick mögé lopózott majd egy újabb hurrikánnal a földre terítette. Ezután jött még pár növény Natali részéről, amik összekötötték a lábát és a kezét. Eközben Katrine és Linda tűz illetve víz gömböket dobáltak Patrick felé. Így Patrick meg se tudott mozdulni amíg nem csinált Emma egy burkot fölé.

- Szerintem mi nyertünk.

- Egyet tanulj meg Emmácska soha ne fordíts hátat az ellenségnek.

Erre megfordult Emma és látta, hogy megnyílik a védőburok és kilép rajta Patrick.  

- Látjátok, hogy semmit sem értek ellenem. Ti már el is fáradtatok és tele vagytok sebbel és rajtam még egy karcolás sincsen és én nem is lihegek a fáradságtól

- Jól mondod MÉG nincs rajtad egy karcolás se. Lányok idehívhatjuk őket.

Megnyomták a medáljukat és meg is jelentek Nináék.

- Átalakulás – mondták a lányok.

- Levegő

- Föld

- Tűz

- és Víz.

A lányok átalakultak és érezték hogy több energia áramlik beléjük. Patrick csak úgy meredt maga elé, hogy mi történik. Mikor átalakultak, rögtön elkezdtek harcolni. Erősebb volt a varázserejük és ezt csak a tündéreknek köszönhető. Sokkal erősebb varázsgömböt dobtak és sokkal erősebb volta hurrikán is. De egyszer csak eltalálta egy nagyon erős varázs Emmát és összeesett. A lányok visszaváltoztak, de harcoltak tovább mintha nem is történt volna semmi. 

  Miután Emma meghalt egy fehér szobába került. Egyedül volt.

- Szóval csak egyedül haltam meg.

- Nem, nem haltál meg. – mondta valaki a háta mögött.

Emma hirtelen megfordult és a nagymamáját látta egy angyalként.

- Nagyi?

- Igen, Emma. Én vagyok a nagymamád.

- És az, hogy lehet, hogy nem haltam meg?

- Úgy, hogy most élet és a halál között vagy.

- Hol?

-  Az élet és a halál között vagy, jól hallottad.

- És miért idejöttem?

- Mert nem teljesedet be a sorsod. Neked nem szabadot volna meghalnod.

- De hát mégis megtörtént vagyis még se… aj összezavarodtam. Na akkor most elmondanád, hogy hol vagyok?

- Te a fényszobájába vagy az élet és halál között.

- És hogy tudok visszajutni és miért jöttél ide?

- Az akaratod segítségével mindent véghez tudsz vinni, én csak azt akartam elmondani, hogy ölheted meg Patrickot, a fény varázslattal tudjátok megölni és ezt csak akkor, amikor támadóalakzatban vagytok, csak ennyit mondok. – és eltűnt.

 - Nagyi ezt, hogy értetted? Nagyi gyere vissz kérlek!

„Ezt hogy értette? Az akaratom segítségével visszatudok jutni!!” gondolta Emma Akkor azt akarom, hogy újra éljek , azt akarom, hogy újra éljek…

Eközben:

A lányok nem adták fel a harcot és tovább dobálták Patrickot varázsgömbökkel. A fiúk valahogy idetaláltak és segítettek harcolni a lányoknak.

- Hogy van a hipobrimm? – kérdezte Linda harc közben.

- Most már jól, mert meggyógyítottuk egy gyógyhatású növénnyel, így tovább harcolhat a tarantulával.

- Köszönjünk, de inkább figyeljünk a harcolásra, meg kell védenünk Emmát ha él vagy halott is.

Tűzgömbök és vízgömbök repültek összevissza ebben az óriási teremben és Katrine részéről robbantgatás is volt. Natali kutyává változott és a lábát harapdálta Patricknak. A tündérek Emmát élesztgették nem sok sikerrel.

- Fiúk, lányok még van esélyünk ahhoz, hogy Emma túlélte és a fényszobában kötött ki, mert nem tudjuk feléleszteni és eddig általában mindig sikerült.

Mikor ezt kimondta Nina, Emma felnyögött és újra életben volt.

- Ugye hiányoztam lányok?

Mindenki Emma felé fordult és csodálkozva bámult rá.

- Újra jöhet az átváltozás?   

- Ühm – mondták Lindáék.

- Akkor átváltozás.

- Levegő!

- Föld!

- Tűz!

- és Víz!

Miután átalakultak gyorsan harcolni kezdtek. Újra repültek tűz és vízgömbök, hurrikán támadás is volt, míg Emmának eszébe jutott amit mondott a nagymamája.

- Lányok támadóalakzatba.

Beálltak és együtt azt kiáltották, hogy:

- Fény!

Kezükből különféle állat jött ki. Emmáéból sas, Lindáéból vidra, Nataliéból kutya és Katrinéból pedig egy sárkány.

- Ügyesek vagytok lányok!- mondta Lala – ilyet nem mindenki tud csak akinek elég nagy varázs ereje van ahhoz, hogy megidézze őket. Most parancsoljatok nekik akármit ők megteszik.

- Ok. Varázslények harcoljatok, kérlek.

És a varázslények harcolni kezdtek Patrick ellen a lányok is segítettek nekik meg persze a fiúk is. Olyan sok erő szabadult ki az állatokból, hogy már Patrick nem is tudott védekezni. Próbált maga köré csinálni egy védőburkot, de az se védte meg így a fáradtságtól összeesett. A fényállatok mikor abba maradt a harc el is tűntek.

- Annyi erőt használt fel, úgyhogy nem csodálkoznék, ha meghalna. – mondta Nina

- Szerintem meg csak elájult. – mondta Lala.

- Oké, szerintem minket nem érdekel, hogy meghalt-e, minket inkább csak egy kiadós fürdő és egy hosszú- hosszú pihenés. Meg még vissza kell csempésznünk a hipobrimmet.

Úgy hogy ott hagyták a földön Patrickot.

- Mármint akkor ha életben találjuk – helyesbítette Natali.

- Persze, hogy életben találjuk, mert a hipobrimm egy nagyon erős állat. De abban lehet, hogy igazad van, mert nagyon erős ellenfele volt.

Kifelé menet a teremből a hipobrimmet és a tarantulát a földön fekve találták.

- Igazad volt Natali, ezek meghaltak.

- Nem volt igazam, nézd! – s rámutatott a hipobrimmre.

A hipobrimm még lélegzett. Dan elő vett a táskájából pár gyógyfüvet és megetette vele a hipobrimmet. Az csodálatos módon úgy nézett ki, mint amikor ide hozták a lányok.

- Kész is van! – mondta Dan – Ja és mi húzunk. Ugye fiúk?

- Aha!- válaszolták és már indultak is volna fel a lépcsőn mikor Emma megszólalt:

- Nem, nem fiúk ti is segítetek vissza vinni a hipobrimmet.

- De nem mi hoztuk ide!? – értetlenkedett Mark.

- Az lehet, de itt voltatok és mindenki fogja látni, hogy ki mentek velünk és senki nem tudja bizonyítani, hogy nem egyszerre jöttünk be, csak mi.

- Jól tud érvelni a csaj – súgta oda félhangosan Peter Marknak.

- Na látjátok ennyi és el van intézve.

- Egy pillanat, de olvastam, hogy némely hipobrimm tud írni, és ha jól tudom az iskolában is van ilyen egy.- okoskodott Dan, bár rosszul, mert:

- Igen, de egy: hogy veszed rá, hogy írjon? Kettő: ahhoz valahogy ki kéne vinni és meg találni azt, aki tud írni. – vágott vissza Natali.

- Rendben mit kell tennünk – adta fel James.

-  Jók vagyunk csajok – mondta Linda és a lányok belecsaptak a tenyerébe.

- El kell csenni a kulcsot Mr. Dorthtól. – adta ki a parancsot Linda.

- Már rég megtettük. – és elővette Dan a kulcsot a táskájából.

- Gratulálok! Linda elő a port. – és már nyújtotta is a kezét. De azt mondta Linda:

- Emma nem fogsz örülni. – és odaadta az üveget.

- Hisz ez szinte üres. Ezzel még a hipobrimmet se tudjuk eltakarni.

- Nekünk van egy Másik ötletünk! – szólt Nina.