1.fejezet

Az új lány

Három lány nagyon jó barát volt. Őket Lindának, Katrinenek és Emmának hívják. Egy iskolába járnak és a kedvenc foglalkozásuk:  moziba járás, vásárlás, és ami a legjobb az a pasizás. Egy keddi napon új lány jön az iskolába, akit Natalinak hívnak. Szegény nagyon egyedül volt ezért Emma úgy döntött, hogy odamegy hozzá:

- Szia! Én Emma vagyok!

- Hello, én Natali.

- Oh, te vagy az új kislány. Nagyon örülök .- pont erre sétáltak el Katrinék .- Hé Katrine, Linda gyertek ide.

Ide futnak:

- Szia! –mondják egyszerre.

- Sziasztok!

- Bemutatom nektek Natalit. Ő az új kislány. Natali nem akarsz velünk jönni a parkba. Pasikat bámulni.

- De szívesen megyek.

Mikor elmentek a parkba, meglátták Markot. Mark az, akibe Emma szerelmes és azt mondják, hogy Mark is viszonozza.

- Látod az ott Mark. Emma fülig szerelmes belé .- árulkodott Linda.

- Ó, tényleg!

- Hé ezt mért mondtad el??? Na mindegy, nem akarsz velünk lógni? Mit gondoltok lányok?

- Felőlem, rendben! Úgyis el szeretnék mondani neked mindent, amit erről a helyről tudni kell .- mondta Linda.

-J aj ne!! Vigyázz Natali, mert ha elkezd beszélni, akkor nem fogja abbahagyni .- Viccelődött Katrine.

- Haha! Nagyon vicces volt .- aztán arra gondolt Linda, hogy: ,,Van benne valami igazság.”.

- Jesszus ezt most csak gondoltad vagy mondtad? Mert azt hallottam, hogy azt mondtad, hogy: ”Van benne valami igazság”.

- Csak gondoltam. Lányok, van valami, amit el kell mondanom…

 
Szilveszter

2. fejezet

A vallomás

Elmentek egy csendesebb helyre.

- Na mesélj!

- Mostanában nagyon furán érzem magam és egyszer azon találtam magam, hogy tudom mozgatni a vizet .- vallotta be Linda.

- Te is én például csettintettem egyet és a közelembe lévő gyertya meggyulladt .- mondta Katrine

- Én egyszer tapsoltam és akkor egy hurrikán keletkezett a kezemből. Aztán magyarázkodhattam miért van olyan nagy rendetlenség a szobámban - mondta Emma és erre mindenki nevetett.

- Ez egy kicsit vicces, mert nekem is van varázserőm. Én egyszer egy halott virág fölé tartottam a kezemet és az gyönyörűbb lett, mint volt .- fejezte be Natali.

- Szerintem ez az a varázserő lenne, ami a legendában van és ezt csak az anyukáinktól tudhatjuk meg és ezt majd December 31.-én meg is kérdezzük. Ha eljösztök hozzánk szilveszterezni .- mondta Emma.

- Ok!- vágták rá egyszerre.

- Na nekem most mennem kell. Sziasztok! – köszönt el Emma.

- Nekem is!

Mindenki hazament és este ,,konferencia” megbeszélést tartottak.

3.fejezet

Beszélgetés

Emma

Mikor haza értem, elkészítettem házit és megvacsoráztam. Aztán rögtön felhívtam a többieket:

- Sziasztok!

- Szia!

- Hello!

- Szia!

- Natali ugye eljössz hozzánk szilveszterezni?- kérdeztem.

- Persze.

- Oké! Akkor anyukádat is hozd! Ti is lányok!

- Rendben asszonyom. – Viccelődött Katrine.

- Lányok szerintem az erőnkről nem szabad tudnia senkinek. Még Marknak se! Ha véletlenül összejönnétek .- mondta komolyan Linda.

- Oké!

- Figyeljetek, nem lehet, hogy gondolatban is tudnánk beszélni. Hiszen Emma is meghallott azt, amit Linda gondolt- gondolkodott hangosan Natali.

- Lehet, hogy igazad van, de ezt ki kell próbálni. Az erőnket is, mert meg kell tudnunk, hogy mire vagyunk képesek.

- Van egy része az erdőnek, ahol van egy patak, és ott tudnánk gyakorolni .- válaszolta Natali.

- Te honnan tudsz ennyi mindent?

- Anyámtól! Régen itt élt.

- Rájöttem mi a kapcsolat. Szerintem a szüleink olyanok voltak, mint mi. És régen ugyanolyan jó barátok voltak.

- Na jól van, azt hiszem én, leteszem .- mondta ásítozva Natali .- Jó éjt!

- Én is megyek aludni. Sziasztok!

- Szerintem is jó lesz, ha letesszük. Már én is nagyon álmos vagyok. Jó éjt!

Miután letettem, sehogy se bírtam elaludni. Csak forgolódtam egész éjszaka. Azon gondolkodtam, hogy mire lehetek képes. Nem tudtam semmi észszerűt kitalálni, ezért elaludtam.

4. fejezet

Linda

Eltelt pár hét és semmi nem történt, azon kívül, hogy Emma összejött Markkal és randiznak. Állandóan róla beszél és nem bírja abbahagyni. Most el kell döntenem, hogy mit vegyek fel a szilveszteri bulira és  hogy mit vigyek. Hálóinget vagy pizsamát vigyek. Hálóinget viszek, de az a baj, hogy nem tudom hogy melyiket a sárgát vagy a kéket. Á berakom mind kettőt. Na és most mit vegyek fel. Nem szabad túl ünnepélyeset, mert a végén hülyének néznek. Szerintem egy farmer és egy póló pont jó lesz. Oké akkor egy kis sminket teszek fel és mehetek is. Mind ezt meg is csináltam. Mikor ki akartam menni az ajtón, eszembe jutott, hogy nem csináltam meg a hajam. ,,Ó ne a hajam.”- Gondoltam -„A hajamat összefoghatom lófarokba.” Összefogtam a hajam és kb.: 5óra körül elindultam Emmához. Útközben találkoztam Katrinenel , mert ő arrafelé lakik, mint én.

- Hello Katrine!- köszöntem rá hangosan.

- Szia!      

- Te miket viszel Emmához?- kérdeztem.

- Sminket, hálóinget, fogkefét, meg pár dolgot. Na és te?

- Én csak hálóinget és fogkefét. Mert Emmánál úgyis van smink.

- Az lehet, de már nem fordulok vissza.

- Anyukád hol van?

- A munkahelyéről megy. És a tiéd?

- Enyém is.

Némán sétáltunk egymás mellett, amíg el nem értük Emmáék házát. Mikor oda értünk, már Emma és Natali várt izgatottan az ajtóban. „Kíváncsi vagyok, miért ilyen izgatottak”.

- Szüleink itt vannak már?

- Igen, anyával beszélnek.

 Bementünk a házba. Miután lepakoltuk a kabátunkat, felmentünk Emma szobájába.

- Na, végre elmondanátok, hogy miért vagytok ennyire izgatottak?- kérdeztem.

- Szóval mi … rokonok vagyunk-, nyögte ki Emma.

- Micsoda??- vágtuk rá egyszerre. Olyan buta képet vágtam, hogy Natali elröhögte magát.

- Szóval… arról van szó, hogy – nem bírta elmondani, mert röhögő görcse lett.

- Az anyukámnak, Natali anyukája egy elveszett testvére. Úgy veszett el, hogy egyszer csak elutazott és senki sem hallott róla semmit.

Megbeszéltük, hogy koccintás után fogjuk megkérdezni őket a varázslásról. Meg persze a fiúkról beszélgettünk, meg Emmáról és Markról is.  

Addig beszélgettünk, hogy éjfél lett.

- Lányok! Gyertek le!- mondta Janie, Natali anyukája.

- Megyünk anya.

Lementünk. Mindenki megfogott egy pohárpezsgőt és boldog újévet kívántunk egymásnak, miközben koccintottunk.

5. fejezet

A vallatás

Natali

Koccintás után elhívtam a lányokat, hogy megbeszéljük, hogy kérdezzünk rá. Senki se meri megkérdezni, ezért Emma kérdezi meg.

- Figyeljetek ránk, légy szíves!- mondta - szeretnénk tőletek kérdezni valamit, de ne nevessetek ki.

- Nektek is volt varázserőtök?- nyögtem ki Emma helyett.

- Igen – válaszolta Emma anyukája, Dia.

- Ezt miért nem mondtátok meg hamarabb?- kérdezte egy kicsit sértődötten Linda.

- Mert attól tartottunk, hogy nem lesz varázserőtök, és ha ilyenkor elmondtuk volna nektek, akkor ti elmondtátok volna osztálytársaitoknak és így tovább .- Mondta Petra Linda anyukája.

- Miért tettünk volna ilyet? Nem is értelek néha titeket, szülőket .- mondta viccelődve Katrine.

- Én se- mondta Katrine anyukája, Izabell.

Most mindenki nevetni kezdett csak Izabell akart komoly maradni, de nem sokáig sikerült neki. Így mindenki nevetett.

Dia megpróbált komoly lenni és elmondani, amit akart.

- Lányok holnap reggel kaptok valamit tőlünk. De most menjetek aludni, mert holnap sokat kell gyakorolnotok.

- Rendben, gyertek lányok.

Felmentünk és mindenki átöltözött a pizsamájába illetve hálóingébe. Megmostuk a fogunkat és mindenki fáradtan dőlt be az ágyába. Pár perc múlva mindenki aludt, csak Emma nem.

Amint lecsukta a szemét megjelent egy haldokló fehér sárkány, aki azt mondta: Segítség, ments meg. Nem tudta hogy ki az és ezért elaludt.